Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
KÉZAI SIMON GESTA IIUNGAROTUJMA 843 séges, hogy e tárgyalásokkal függ össze 1268 folyamán egy „ünnepélyes és tekintélyes" francia követség megjelenése Budán (IX. Lajosnak szerepe volt ezekben az években öccse politikai terveiben), mint ahogy nagyon is kézenfekvő, hogy már ezt megelőzően (mindenesetre jóval 1270 előtt) Erzsébet ifjabb királyné udvarhölgye, Csák nembeli Ágnes asszony hasonló járatban vett részt egy magyar követségben Franciaországban — „ott több alkalommal hosszasan időzvén".2 7 Noha témánk szempontjából éppen nem lenne érdektelen, ha e korábbi előkészítő időszakról, amelyben a jelek szerint franciaországi követségek is szerepet játszottak, többet tudnánk, be kell érnünk azzal a sejtéssel, hogy az előzmények alighanem 1267 — 68-ra (esetleg még korábbra) nyúlnak vissza. Azt is legfeljebb csak sejthetjük, hogy magyar részről már ekkor alighanem az egymással forma szerint kibékült, de továbbra is rivalizáló öregebb és ifjabb király, IV. Béla és V. István külön-külön házassági politikájáról volt szó, s politikai szempontból a kulcsfigura alighanem Ottokár lehetett, akihez képest — vele vagy ellene — ellenkező előjellel, de egyaránt érdeke volt atyának és fiúnak Anjou Károly szövetségét keresni.2' Az események alakulása 1269 nyarától, de főként kora őszétől fogva világosabb. 1269. június 23-án Domonkos perjel és János dominikánus szerzetes személyében már egy magyar követség (nuntii et ambassatorea regis Ungarie) tartózkodott két kísérő fegyveressel, négy lóval Apuliában.29 Hogy pontosan mi járatban voltak, s egyáltalán Béla vagy István követei voltak-e, nem tudjuk (a nápolyi kancellária Istvánt is mindig, minden további nélkül reznek titulálja), az már azonban bizonyos, hogy azamásodik magyar követség (nuntii illustris regis Ungarie), amely János prépost és Zárai Mihály vezetésével, de a jelek szerint nagyobb létszámmal, 1269 szeptember elején Apulia központi kikötőjében, Barlettában partra szállt, kétségtelenül V. István ifjabb király felhatalmazását hozta mind egy kölcsönös segélynyújtási szerződés, mind a küszöbönálló házassági szerződés előkészítésére, sőt magával hozott egy levelet is a bíbornoki kollégiumhoz, amelyben az ifjabb király az üresedésben levő szentszék megerősítését kérte piades asszony, Margit dajkája, még egy tanúra hivatkozva így vallott: „Item dixit, quod per très annos ante mortem ipsius, domina regina mater sua dixit sibi, quod volebat earn maritare domino regi Carolo de licentia domini pape. . ." Mon. Rom. Ер. Vespr. I. 220. Vö. a Garino-féle legendával: „Unde matrimonium ducis Polonie et regis Bohemie ас tandem Karoli regis Siciliae recusavit. . ." Gombos; Catalogue, III. 2473. — A jegyzőkönyvben megadott időpont (Margit 1271. jan. 18-án halt meg) egybevág azzal az időszakkal, amely Anjou Károly első feleségének halála (1267. szept. 23.) és második feleségével való eljegyzése (1268 jún.) közé esik. Sternfeld: i. m. 117 — 118. — Vö. Fraknói: i. m. 634—635; Patek: i. m. 452. 27 Sajnos mindkét ide vágó magyar emlékünkkel datálási problémák vannak. 1269 áprilisára tehető az a tévesen I264-re datált oklevél (vö. Pauler, II. 690, 208. jz.), amely arról számol be, hogy midőn Uros szerb király legyőzésének híre megjött, „medio tempore nuncios diversorum regnorum recepissemus, Grecorum scilicet, Bulgarorum, Boemorum et . . . Tartharorum, nec non et nuncios regis Francié sollennes et honestos. . ." HO VIII. 96. Maga az elbeszélt esemény 1268-ban, közelebbről meg nem határozható időpontban következett be. Ld. Pauler megállapítását (fentebb, 25. jz.). — A másik forrás V. István alább még tárgyalandó oklevele, amely a kis Máriát 1270-ben Nápolyba kísérő Csák nembeli Tamás özvegye, Ágnes korábbi érdemeként említi: _,,in eundo in Franciam et ibi in pluribus casibus et fortunis moram longam paciens. . ." ÁUO VIII. 239. 28 Anjou Károly magatartása az alább tárgyalandó 1269 szeptemberében jóváhagyott szerződéstervezet előtt Ottokárral való viszonyában nem volt egyértelmű; sőt, minthogy a cseh király a Hohenstaufok ellensége volt, még érdeke is diktálta a jóviszonyt. Ennek jele, hogy 1267— 68-i házassági tervei közt szerepelt Ottokár lányának megkérése is. Sternfeld: i. m. 117. 29 MDEA I. 3 (2. sz.) A kiadásban tévesen: 1268.
