Századok – 1973
Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV
840 SZŰCS JENŐ ság területével vagy azzal az útvonallal függnek össze, amelyen a mű keletkezése idején Magyarországról — Horvátországon és az Adrián át — oda el lehetett jutni. De a közbeeső fejezetben (c. 16) is van egy mind máig megfejtetlen itáliai vonatkozás, mely szerint a Pannóniából — közelebbről Sabariából — kiűzött langobárdok „most, mint ismeretes, a Ticino folyó partvidékén laknak, akiket paviaiaknak is neveznek".2 1 A lombardiai Paviának természetesen területileg nincs kapcsolata a szicüiai királysággal, de — mint látni fogjuk — megvolt a maga sajátos kapcsolata 1270 táján Anjou Károllyal, nem szólván arról, hogy Franciaországból az Alpokon át jövet a Kézai-féle „Ragusium" (Raconisium) — Susa—Torino útvonal folytatásába esik; de talán apisaiak szerepeltetése a Kálmán-kori hadjáratban is valamennyire érthető lesz e szálon. Mindenesetre, ha pusztán belső szerkezeti szempontból tekintjük a kérdést, az tűnik szemünkbe, hogy az itt csokorba szedett elemek bizonyos szabályszerűséggel illeszkednek be az egyes fejezetekbe: ahhoz hasonlóan kapcsolódnak színező elemekként Attila történetének Iordanes és Viterboi Gottfried szövegéből kihüvelyezhető vázához (s töltik ki egyszersmind ez irodalmi alapforrások bizonyára túl szűkszavúnak, részletekben szegényesnek tartott információinak hézagait), ahogy az e 1 s ő hadjárat, a catalaunumi csata és körülményeinek elbeszélését (c. 11 —13) a Rajna-vidéki és burgundiai „itinerárium", Belvider, s a ,,katalán"-ötlet gazdagította, amásodik hadjárat, Aquileia ostromához (c. 16 —16) a velencei hagyományok, a cronica Venetorum felhasználása és a „sabariai" kombináció járul, hogy a harmadik, ravennai hadjáratban (c. 17) a lombardiai városneveken kívül már éppen az imént említett apuliai—calabriai kalandozás töltse be a fő színező többlet szerepét. Nem kézenfekvő-e, hogy a „hiánypótló", s írott forráskapcsolatokat egyaránt nélkülöző motívumok bizonyos közös szabályszerűséggel az író személyes élményeiből kerültek be a műbe î Maguk e motívumok elég határozottan — noha természetesen elmosódó körvonalakkal — három régió felé mutatnak. Az egyik Velence ós környéke (a lombard síkság felé meghosszabbítva). A másik Franciaország, közelebbről Burgundia (bizonytalanul Lyontól dél felé meghosszabbítva). A harmadik: Dél-Itália, a Nápoly-szicíliai királyság (részben észak, Montecassino, részben kelet, Dalmácia felé meghosszabbítva). A kérdőjel kérdőjel maradna, s a sejtés puszta sejtés, ha a nápolyi Anjou-igazgatás fejlett bürokráciájának — a normannok ós II. Frigyes örökségének — jóvoltából az 1269 — 1271. évi követjárások részletei nem lennének olykor egészen meglepő aprólékossággal rekonstruálhatók. Noha a nápolyi Anjou levéltár registrum-könyvei az európai közópkorkutatás pótolhatatlan kárára a második világháborúban megsemmisültek, az ide vágó iratok nagy része Wenzel G. kiadásában teljes szövegében vagy kivonatosan egy évszázada éppen a magyar kutatás rendelkezésére áll; ami annakidején elkerülte a másoló figyelmét, az pótolható abból a nagyszabású és mintaszerű rekonstrukciós munkálatból, amelynek eredményeként a nápolyi levéltárosok helyreállították és közzétették az elpusztult kötetek helyreállítható tartalmát.22 Ha a hazai kutatás témánk vonatkozásában e javarészt immár évszázada hozzáférhető forrásanyagban nem ismert fel bizonyos összefüggéseket, annak bizonyára részben az is oka, hogy egy tévedés folytán 21 SRH I. 168, 272. A két szövegvariáns közti eltérésekből megemlítendő, hogy Kézai jellegzetes szókapcsolata: habüare dinoscuntur (vö. Madzsar: i. m. 93) a bővebb szövegekből hiányzik, ahogy a lüora (fluvii Tycini) megjelölés is. 22 A témánkra vonatkozó csaknem harminc irat a nápolyi registrum könyvekből: Magyar diplomáciai emlékek az Anjou-korból. Szerk. Wenzel G. I. (Monum. Hung. Hist. Acta extera, I.) Bp. 1874, 3 — 33 [a továbbiakban: MDEA], — A nápolyi rekonstrukciós kiadványból három kötet vonatkozik tárgyunkra: I Registri della Cancellaria Angioina. Ricostruiti da R. Fiiangieri con la collaborazione degli Archivisti Napoletani. Vol. V. Napoli. 1953; VI, 1954; VII, 1955 [a továbbiakban: I Registri],
