Századok – 1973

Tanulmányok - Szűcs Jenő: Társadalomelmélet; politikai teória és történelemszemlélet Kézai Simon Gesta Hungarorumában - II. rész 823/IV

KÉZAI SIMON GESTA IIUNGAROTUJMA 829 fogalma, s mások „képviselik" azt. Az ő történeti fikciójában a hunmagyar natio az a „társadalom", amely egy politikai fikció értelmében már az ősidőkben „korporativ" egység, communitas, de amelyen belül egy társadalomelméleti („történeti-jogi") fikció szerint (c. 7) már a hun időkben kialakul egy pars sanior (c. 19), a Hunorum nobilitas (c. 22). Ha pedig ez cselekszik, akkor — hogy Hugolinus formulájával szóljunk — olybá veendő, mintha az egész communitas cselekednék, sőt egy szabályszerű és korszerű fictio iuris révén e nemesség maga a communitas. Más aspektusban: e nemesség a natio „igazi" része, ő „képviseli" a társadalmat, — ő maga a natio. Hogy Kézai milyen mértékben élt benne a kor tudati mechanizmusában, közelebbről pedig éppen a korporációs tan ismeretében alkotta meg a hun történet politikai kereteit, több oldalról és több vonatkozásban láthattuk. A fogalmak jellegzetes pars pro toto értelmezése szerves alkateleme ennek a mechanizmusnak. A „nemzet" fogalmának ambivalenciája tehát nem „logikai ellentmondás" az ő gondolatrendszerében, hanem a rendszer szükségképpeni velejárója, sőt teoretikus szinten első jelentkezése annak az ambivalenciának, amely a nemzetfogalom terén a XV—XVI. században már források tömegében jelentkezik, tanúsítván, hogy egy 1282—85 kialakult gondolati modell a politikai gondolkodás közkincsévé, a nemesi „köztudat" részévé vált. FÜGGELÉK Az író. Kézai Simon követjárása a Nápoly-szicíliai királyságban (1269—1271) A Kézai-kérdés sajátosságai közé tartozik, hogy a kutatás előrehaladtával egyre inkább sikerül ugyan behatolnunk az író gondolatvilágába, egyre több részletében sikerül feltárni forráskapcsolatait, műveltségi rétegeit, alkotó módszerét, követni olykor rejtett gondolati pályáit és megfejteni célzásait, egyszóval egyre inkább megismerjük az írót és szerepét a korban,1 1 Ilyen értelemben a modern kutatás Domanovszky óta főként Madzsar I., Váczy P., Györffy tíy., Horváth JOeries J., Mályusz E. többször idézett vizsgálódásai révén tulajdonképpen egységes mederben és egy bizonyos irányban haladt előre, még ha egy s más vonatkozásban az újabb eredmények mindig korrigálták is az előzők részleteit, vagy más megvilágításba helyeztek főként a szövegek viszonyára vonatkozó korábbi összefüggéseket; ez a tanulmány is ebben a mederben igyekszik bizonyos áramlási rendszereket feltárni, egyszersmind igazolva nem egy ponton magának a medernek a helyes felismerését. Akadtak aztán mindig, s akadnak újabban is kísérletek, amelyek ezt a medret valahová más irányban akarják erőszakkal téríteni. Ilyen volt korábban Erdélyi L. és mások kísérlete, újabban pedig ilyen Csóka J. L. vállalkozása (A latin nyelvű történeti irodalom kialakulása Magyarországon a XI—XIV. században. Bp. 1967, 562 — 602), aki a király (s bizonyos értelemben az alakuló nemesség) fidelis clericusa helyett mindenképpen egy pannonhalmi bencés szerzetesben szeretné megtalálni a hun történet íróját. Kézai mozgékony, s legfőképpen mozgékony elméjű s nagyon is „laikus" beállítottságú és mentalitású figurája, tágkörű ismeretanyagot és ugyancsak határozottan „laikus" jellegű képzettséget feltételező különös eklektikus tevékenysége helyett (amelynek szinteréül számos — részben általunk is érintett — ok miatt kizárólag csak Kun László udvara szolgálhatott) Csóka egy kolostorában elábrándozó írót képzel el, aki addig-addig tanulmányozza a bencés életet, s addig-addig olvasgatja főként Szt. Benedek reguláit, míg mindebből valamiképpen kikerekedik a pogány hősi múlt apoteozisa, az egész hun teória, éspedig annak a IV. Béla királynak az idején, aki — mint láttuk — nyiltan elutasította az Attilával való történeti kapcsolatnak még a gondolatát is ! Csóka eljárásának egyik