Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
76 FÖLDESI BÉLA Selmecbányán 1660-ban viszont csak 10 alumnusa volt a városnak. Ellátásukról* úgy intézkedik a tanács, hogy „tartásukra a városi pénztárból heti két font jár"4 2 (Selmecbányán ebben az időben 1 font hús 4 dénár volt). Az Apafi fejedelem által 1662-ben kiadott erdélyi iskolatörvényben az eddigiek összefoglalását találjuk. A törvény a szenior kötelességévé teszi, hogy „minden alumnusnak és exspectansnak egyformán adassa ki a beneficiumot. A régi exspectansoknak a városban való éneklésből összegyűjtött jövedelemből egész részt, az újaknak ugyanabból a jövedelemből először fél részt, azután egész részt kell kiadni. Az alumnusok ebből a jövedelemből nem részesülnek csak abban az esetben, ha ők maguk is mennek énekelni. Az ünnepi éneklésből összegyűlt és rendkívüli jövedelmek kiadásánál kinek-kinek előmenetelét és a közszolgálatban tanúsított magaviseletét tekintve és vizsgálva lelkiismeretesen eszközölje az osztást. Maga a szenior pedig ugyanabból a jövedelemből két részt kapjon."4 3 A rekorddlás, mint az adománygyűjtés magasabb formája A mendikálás után a XV. század végén már a rekordálás volt az egyik legismertebb adományszerzési forma, amelynek első adatait — Kardos Tibor — 148l-re vezeti vissza (Zágráb), megállapítva, hogy Bártfán 1504-ben, Zólyomban 1500, 1511 és 1546-ban, Nagyszombatban pedig a század derekán történik említés róla.44 A középkori iskolákban az ének tanítására nagy gondot fordítottak, hiszen a tanulók legfőbb feladata a templomi szolgálat ellátására való felkészülés volt. A rekordálásban is megkövetelték a hangszeres zene ismeretét, mivel a rekordálás énekszóval történő megemlékezés volt, amit a nagyobb főurak, tehetősebb városi polgárok házánál a „templomi figurálás éneklésben járatos" jóhangú deákok a házigazda tiszteletére, köszöntésére többnyire hangszeres zene kíséretében végeztek. Az egész tevékenységnek egy célja volt: az adományszerzés. A rekordálás eredete tehát a reformációt megelőző időre nyúlik vissza, s ezt az adományszerzési formát a protestánsok is átvették és tovább formálták. Lényeges azonban megemlíteni, hogy a hangszeres zenét a helvét hitvallást vallók zsinati határozataikban kategorikusan tiltották, s ez a kettősség végigvonul az egész XVII. századon.45 A középkori deák szeretett dalolni, szórakozni, ós ha módja volt rá, jóízűt falatozni. Ezt több, még a XII. századig visszanyúló ós fennmaradt vers bizonyítja.46 ® Az idők folyamán az azonos tartalommal irt versek tovább formálódtak, hiszen a középkori goliardságot és vágánsságot „a reformáció ós annak iskolai rendszere egyáltalán nem szüntette meg, . . . sőt protestáns részről egyenesen rendszerbe foglalta, kiépítette"4C b és a XVI —XVII. században már hazai iskolatörvényeinkben is megtaláljuk a nyugati hatással érkezett vágánsok rekordáló tevékenységét. Ügy érezzük, ez az a pont, ahol meg kell állnunk. A rekordálás mint a XVII. szá-42 Breznyik J.: i. m. 34. sköv. 1. 43 Gönczi Lajos: A székely udvarhelyi ev. ref. kollégium múltja és jelene. Székelyudvarhely, 1895. 83. 1. 44 Kardos Tibor : Deákműveltség és magyar renaissance. Századok, LXXIII. évf. 1939. 462. 1. 45 Az 1567. évi debreceni XVI. zsinat XVII. cikkében olvashatjuk: „Az Antikrisztus táncoltató miséjéhez alkalmazott hangszereket pedig a képekkel együtt kihányjuk, mivel azoknak semmi hasznuk nincs az egyházban, sőt jelei és alkalmai a bálványozásnak." Kiss Á. : A XVI. században tartott. . . 574. 1. i6a Nigelius Wireker Lakomára hivogatójá-t közli Deákok és lovagok. Összeállította és a jegyzeteket írta Mezey László. Budapest. 1961. 73 — 75. 1. 46b Kardos T. : i. m. 454. 1.
