Századok – 1973

Krónika - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 811/III

812 KRÓNIKA A harmadik szimpóziumra 1969-ben Budapesten és Debrecenben került sor. Itt Románia bekapcsolódásával a résztvevő országok száma nyolcra, a külföldi delegátusok száma pedig 46-ra emelkedett. Megvitatásra került a szocialista hazafiságra, proletár internacionalizmusra nevelés kérdése a történelemtanításban, valamint a szemléltetés elvi és gyakorlati módszerei a korszerű tantárgypedagógiában. A szimpózium adta lehetőséget felhasználtuk a korszerű történelemtanítás elvei és módszerei minél szélesebb körű terjesztésére. Egyrészt oly módon, hogy ez alkalommal a munkába több mint száz történelemtanárt bekapcsoltunk, másrészt a szimpózium anyagának viszonylag gyors közreadásával. A kiadvány fogadtatására jellemző volt, hogy rövidesen újabb kiadásban kellett megjelentetni. A negyedik szimpóziumot Bulgária rendezte meg. Szófiában a munkásmozgalom oktatásának szerepét, helyét és módszereit az iskolai történelemoktatásban, Tirnovóban a történelmi fogalomalkotás pedagógiai és pszichológiai problémáit vitatták meg. Ha a résztvevő országok száma ekkor nem is, a külföldi delegátusok száma tovább bővült. A mostani, immár ötödik szimpózium két témát tűzött napirendre: a szocializmus, kommunizmus építése kérdéseinek tanítása az iskolában, illetve a tankönyvszövegekkel és forrásokkal való munka. A korábbi szimpóziumok tanulságait levonva, a rendezőbizottság elhatározta, hogy az első témát plenáris, a második témát szekcióüléseken tárgyalja meg, hogy az elvek ismertetése és a tájékoztatás mellett több alkalom nyíljék a vitára, a behatóbb tapasztalatcserére. A legtöbb résztvevő ország — közöttük hazánk is — 10—10 tagú delegációval képviseltette magát. A magyar delegáció igen aktív volt. 8 referátumot, illetve korreferátumot készítettünk, és azok szövegét előre megküldtük, a szakpedagógia 10 éves fejlődését dokumentáló feldolgozással és bibliográfiával együtt. Általános és középiskolai tankönyveink, szemléltetőeszközeink érdeklődést keltettek a szimpóziummal egybekötött kiállításon. A magyar küldöttségben a Magyar Történelmi Társulatot Szabolcs Ottó (a delegáció vezetője) és Unger Mátyás, a felsőoktatást egy egyetemi és egy főiskolai módszertani szakember képviselte. A Művelődésügyi Minisztérium, az Országos Pedagógiai Intézet és a Tankönyvkiadó egy-egy személlyel kapott helyet a delegációban. Tagja volt továbbá három vidéki művelődésügyi osztály munkatársa, közötte két szakfelügyelő. A szocializmus-kommunizmus története tanításának kérdését az egyes országok főreferátumai különböző oldalról közelítették meg. A szimpózium résztvevői méltányolták azt az elvet, amelyet a magyar referátum kifejtett és más referátumok is érintettek, hogy a kérdést csak az iskolai oktató-nevelő munka egészében lehet tekinteni, amelynek a történelemtanítás szerves része. Ugyanakkor más referátumok kiemelték ezen a szerves egységen belül a történelemtanítás sajátos szerepét és felelősségét. A tanácskozás alaphangját jellemzően fejezte ki V. N. Sztoletov, a Szovjetunió Pedagógiai Tudományos Akadémiájának elnöke, amikor rámutatott, hogy a történelmi gondolkodás kifejlesztése a tanulóknál elengedhetetlen előfeltétele a történelmi materializmus törvényszerűségei megértésének. A történelmi műveltség alapjait az iskolai oktatás rakja le. O. A. Poljakov, az akadémia levelező tagja hangsúlyozta, hogy a történelemtanítás fontosságát nem lehet eléggé nagyra becsülni a szocialista-kommunista személyiség kialakításában, ideológiai felvértezósében. Ez az egyik kulcspontja a felnövekvő nemzedék tudatáért folyó küzdelemnek. Lényegében ezt a gondolatot, a történelemtanításra háruló felelősséget fejtegette és pedagógiai vonatkozásait elemezte N. P. Kuzin a Szovjetunió ifjúsági törvényéből következő teendőkkel kapcsolatban, valamint H. Bednarek és P. Krupa, az NDK főreferátorai, és mások. Az első napirend vitájának másik csomópontját a történelemtudomány és a történelemoktatás viszonya képezte. A történelemoktatás az előbbiekben vázolt feladatait csak úgy tudja megoldani, ha a tudomány képes választ adni azokra a történelmi kérdésekre, amelyek meggyőző tanítása nélkül a szocialista-kommunista személyiség kialakítása nem lehet teljes. A megoldatlan tudományos kérdések nehéz helyzet elé állítják az oktatást. A szovjet, a bolgár, a csehszlovák és más referátumok sok olyan lényeges kérdést érintettek, amelyeknek megnyugtató tudományos feltárása még hiányzik. Minden ország számára tanulságos volt a szocializmus-kommunizmus szovjetunióbeli építésére vonatkozóan ismertetett periodizáció. Ez lényegében három, egyenként kb. húszéves korszakra osztotta a Szovjetunió történetét. Az első korszak 1936 —37-ig a szocializmus társadalma alapjai lerakásának ideje, a második korszak a szocializmus megvédésének — honvédő háború — és erősítésének periódusa, s az ötvenes évek végétől, 60-as évek elejétől a fejlett szocializmus korszaka. A három korszakból — a társadalmi struktúra vonatkozásában — az 1920-as évek történetének feldolgozása a legkevésbé teljes. Ezzel szemben az utolsó periódus történeti feldolgozásánál érték el a legjelentősebb eredményeket — nem kis mértékben a rokontudományokkal, — szociológia, jogtudománnyal való együttműködés