Századok – 1973

Folyóiratszemle - Romanovszkij N. V.: A Szovjetunió megalakulásának néhány problémája napjaink polgári történetírásában 807/III

808 FOLYÓIRATSZEMLE tén, történelemhamisítástól sem riadtak, riadnak vissza. Visszaszorulóban levő áramlat ez, képviselőit a mértékadó nyugati tudományos körök sem tartják számon, de időnként, szinte a mai nemzetközi ideológiai-politikai hare alakulásától függően egyes képviselőik vagy egyes értékeléseik „divatba jönnek". A Londonban kiadott „The Ukrainian Review", az USA-ban megjelenő „Ukrainian Quarterly" mellett a „Caucasian Review" (München) és az „Armenian Review" (Boston) с. kiadványok a bázisai ennek a típusnak. A második típust is a reakciós jobboldali jelzővel illeti a szerző, de ez esetben a nagyorosz, nagyhatalmi sovinizmus formájában nyilvánul meg és monarchista, kadet, kispolgári-soviniszta emigráns elemek voltak az „atyjai". Az előzőhez hadonlóan, szélsőséges volta miatt pozícióit fokozatosan feladni kénytelen áramlatról van szó, amely különösen az 1950-es évek második feléig volt igen aktív, de azért napjainkban is egyik összetevője a polgári történetírásnak. Az utóbbi másfél-két évtizedben bontakozott ki egy ún. hivatásos szovjet- és kommunista-ellenes „iskola", amelynek L. Shapiro, H. Seton-Watson és G. Wheeler a legismertebb képviselői. Tagadják, hogy a marxista-leninista ideológia, a kommunisták programja reális megoldást hozhat a nemzeti kérdésben. A Szovjetunió létrejöttét erőszakkal magyarázzák, hajlamosak a szovjet nemzetisógpolitika meghamisítására, tagadva a szocialista szovjet nemzetek egyenjogúságát. Legújabban ez a Nyugaton nagytekintélyű iskola is kezd háttérbe szorulni, teret engedve az ún. „objektivisták"-nak (H. Carr, R. Portai), akik a valóságos folyamatok megragadására törekszenek. Szerző szerint jellemző, hogy R. Pipest és L. Shapirot kivéve — akik könyvükben önálló fejezetként tárgyalják — a polgári történészek zöme nem fordít figyelmet a Szovjetunió közvetlen megalakulására, a folyamat betetőző, befejező mozzanatára, megkerülve olyan lényeges kérdéseket is, mint az egyesítési mozgalom előfeltételei, az egyes köztársaságokban kibonatokozó egyesítési törekvések, Lenin politikája stb. Ennek magyarázatát abban látja, hogy a szovjet történettudomány az említett kérdéseket olyan meggyőzően munkálta ki, ami eleve kudarcra ítél minden hamisítást, félremagyarázást. A nagyhatalmi sovinizmus hívei azért mellőzik az 1922-es év vizsgálatát — olvashatjuk a cikkben —, mert maga az unió megalakulása szerintük formális aktus, s a burzsoá nacionalisták is azzal érvelnek, hogy 1917—1920 között dőltek el nemcsak a társadalmi-politikai kérdések, de a nemzetiségiek is, ós a nacionalista rendszerek bukása utáni események érdektelenek. A továbbiakban a szerző néhány, a polgári történészek véleménye szerint is fontos kérdé s megítélésében vizsgálja meg az álláspontokat. Az első probléma az unió létrejöttének helye, jelentősége a Szovjetunió történetében. A legújabban megjelent polgári munkák szerzői közül többen az Oroszország és a Szovjetunió közötti lényeges különbségek elmosására törekszenek. L. Kochan angol történész „The Making of Modern Russia" (Harmondsworth, 1970) с. könyve feladatának annak bemutatását tekinti, hogyan fejlődött а X—XII. századi Kijevi Oroszország a ma Szovjetuniójává, csak a nagyorosz nemzet szempontjából tekintve a folyamatokat, a Lengyel Királyság, Ukrajna, Szibéria, Közép-Ázsia történetét csak futólag érintve. Hasonló felfogás — az 1917—1922 közötti átalakulások minőségi, forradalmi jellegének a fel nem ismerése — jellemzi J. Neander (Grundzüge der russischen Geschichte. Darmstadt, 1970) és Y. Trotignon (Naissance et croissance de l'URSS. Paris, 1970) munkáit is. A felfogás fő fogyatékossága azonban Romanovszkij szerint az, hogy Oroszország ill. a Szovjetunió történetét az orosz nép történeteként állítja be, a többi nemzetet csak statisztának tekinti a fejlődési folyamatban, s így eleve feladja a soknemzetiségű jelleg lényegének megragadását. A gyökerek az 1920 — 1930-as évekig nyúlnak vissza és D. Vernadszkij, M. Karpovics és P. Miljukov kadet, ill. a ,,szmena-veh"-ista emigránsok „egységes és oszthatatlan Oroszország" ideájából sarjadtak.