Századok – 1973
Folyóiratszemle - Debouzy Marianne: Új jelenségek az amerikai történészek körében 806/III
806 FOLYÓIRATSZEMLE több alternatívájú jellegének. Az egyediség, egyszeriség és a spontaneitás azonban a determinizmus tagadásához vezet, és a történeti fejlődés előre nem látható voltát hangsúlyozza. Ehhez kapcsolja a cikk Meinecke szkeptikus ismeretelméleti nézeteit, amelyeket a német történész kedvenc mondását idézve: „Individuum est ineffabile" illusztrál. Irracionalizmusát fejlődésfelfogása mellett az intuíció túlértékelésében is igazolni látja, mely utóbbi a tudományosságot szorítja vissza. Befejezésül ismét a mai polgári történetírásra gyakorolt hatását hangsúlyozza. P. Kirn: Einführung in die Geschichtswissenschaft (Berlin (West), 1963) c. könyvéből idézi, hogy a háború után divat lett Meinecke historizmusa, amelyet nemcsak átvesznek, de csiszolnak is napjaink eszmei konfrontációinak megfelelően. (Voproszi isztorii 1972. 5. szám 94—109. I.) M. Marianne Debouzy: íj jelenségek az amerikai történészek körében A szerző megállapítja, hogy az Egyesült Államokban a szellemi élet befolyásolásában, csakúgy, mint Németországban, a történészek nagyobb szerepet játszanak, mint Franciaországban. Ezért is szükséges a történészek befolyását, belső csoportosulásait közelebbről megvizsgálni. Hiszen az egyetemek olykor amúgy is fontos politikai szerepet játszhatnak, mint annak idején az 1960 —65-ös korszakban is a Berkeley egyetemről indult el az a mozgalom, amely ismét szabad szólást követelt az országban. Debouzy megállapítja, hogy a hideg háború idején, s általában ezt követően az 1950-es években megnőtt a történeti tanszékek súlya, a történelem órák száma szaporodott az egyetemeken. Felsorolja az új ismertebb történészeket, alkotásaikat, majd átfogó jellemzést adva megállapítja, hogy az új iskola elmozdulást jelentett Charles Beard progresszív hagyományaitól. Beard ugyanis számot vetett a marxizmussal, s az amerikai alkotmány történetéről, értelmezéséről szólva szintén gazdasági magyarázatot adott, megállapítva, hogy az amerikai közéletben bizonyos kiegyensúlyozási tendencia jelentkezett az ipari tőkések ós a farmerek agrárérdekeltségei között, a földrajzi régiók között — s mindez együttesen hatott az amerikai politikai történetre. Az új történeti iskola azonban nemcsak a marxizmust nem volt hajlandó tudomásul venni, hanem mindenfajta gazdasági magyarázattól is visszariadt. Elterjedt a szubjektivizmus, az események olyan fajta magyarázata, amely mindent csak egy-egy személy tetteiből vezet le, s ugyancsak közkeletűvé tették azt a tételt, hogy az amerikai történeti fejlődésre az osztályharc, a gazdasági ellentétek sohasem nyomták rá a bélyegüket. így az amerikai történeti fejlődés az ő értelmezésük szerint egyfelől harmonikus volt, másfelől egyenletes, mindenfajta megszakítás nélküli. Az amerikai történészek figyelmét természetesen nem kerülte el a külpolitikaihorizont sem, s e téren a múltba visszavetítve keresték a pontokat, amelyeknél kimutathatták, hogy az Egyesült Államok már korábban mikor lépett fel a világpolitika befolyásolásának igényével. A történészek némelyike az 1950-es években élesen bírálta a semlegességi irányzatokat, s néhányuk a preventív háború igazolásáig is elment. Az 1950-es évek „öregjeivel" szemben az 1960-as években új, kritikusabb áramlat bontakozott ki, amely szembefordult a fajelmélet hirdetőivel, s felülvizsgálást követelt a vietnami és kubai intervenciók megítélésében is. A kritikus feldolgozások körébe tartozott a McCarthy-féle politika, s a mccarthizmus elemzése. M. Rogin, aki e kérdésről nagy feltűnést keltő monográfiát jelentetett meg, hangsúlyozta, hogy McCarthy nem
