Századok – 1973

Folyóiratszemle - Špiesz Anton: A városiasság kritériumai Szlovákiában és késő feudalizmus időszakában 790/III

790 FOLYÓIRATSZEMLE szerzett földeken a tulajdonosok jelentős árutermelő mezőgazdaságokat, ún. csiftlikeket hoztak létre, amelyek jobban alkalmazkodtak a piac növekvő igényeihez. A csiftlikrendszer kialakulása lassan és különböző úton történt az egyes balkáni országokban, a XVI. század végétől kezdve. (Isztoricseszki Pregled 1971. 4. szám. 55—74. I.) K. Anton Spiesz: A városiasság kritériumai Szlovákiában a késő feudalizmus időszakában A kérdésre vonatkozó eddig megjelent irodalom alapján megállapítható, hogy a városok száma, illetve az olyan települések száma, amelyek a városi cím és az ezzel járó jogok és kiváltságok elnyerésére már a XV. század közepén törekedtek, meglehetősen magas volt. Bár a mezőgazdasági lakosságnak olyan nagy gazdasági központokban való tömörülésével, mint amilyenek pl. Olaszországban és Spanyolországban voltak, Közép-Európában nem találkozunk, mégis az 1460-es évek táján tanúi lehetünk a középeurópai országokban is a városok, ületve városi jellegű települések számának rohamos növekedésének. A témával kapcsolatban eddig megjelent régebbi és újabb irodalom, illetve rendkívül gazdag levéltári anyag alapján megírt cikkben a szerző — a XVIII. századi összeírások adatainak statisztikai feldolgozásával — áttekintést ad a szlovákiai városok városi jellegének alakulásáról. 1773-ban Magyarországon is 61 szabad királyi város és 602 „kisváros", oppidum volt. A városoknak ez a nagy száma természetesen nem jelenti azt, hogy a feudalizmus kori városi jellegű települések, városok többsége a városi szintre az agrárjellegű termelő erők valamiféle gyors fejlődése, vagy egy fejlett társadalmi munkamegosztás következményekónt jutott, hanem itt arról van szó, hogy a késő feudalizmus kori városok kialakulásánál döntő szerepe a piaci lehetőségek megteremtésének, a város, illetve a kisváros létrejöttével járó kiváltság-lehetőségek elnyerésének volt. E városiasodási folyamatok fő szorgalmazói és sürgetői ekkor a feudális urak voltak, de ezirányú törekvéseik rendszerint egybe estek a települések lakosságának akaratával is. A késő feudalizmus kori szlovákiai városok történetével foglalkozó történésznek mindenekelőtt a feudalizmus kori városok rendkívül tarka, s egységesnek egyáltalán nem mondható elnevezései bonyolult problémájával kell megbirkóznia. Bár a településföldrajz háromféle település típust — települések, falvak, városok — különböztet meg, mégis ezt a felosztást — a feudalizmus kori városok és kisvárosok elnevezéseinek kaotikus volta miatt — csak nagyon nehezen lehetne a késő feudalizmus időszakára alkalmazni, hiszen a fennmaradt dokumentumok alapján egyetlen egy város, kisváros esetében is többféle status-elnevezéssel lehet találkozni, még olyan esetekben is, ahol maga a város, ill. városka elnevezés is erősen vitatható. A történetírás a városok megkülönböztetésének azt a két kategóriáját alkalmazza, amely a késő feudalizmus idején terjedt el, s amelyet elsősorban a megyei és a királyi kamarai adminisztráció használt; eszerint a város fogalmának a „civitas", a kisváros fogalmának az „oppidum" elnevezés felelt meg, s újabban ilyen értelemben használja ezeket a kategóriákat Csizmadia A. is. A cikk szerzője elismeri ugyan az olyan települések jelentőségét Magyarország (és Szlovákia) történetében, amelyek önálló politikai tényezőként léptek fel és a törvényalkotásba is bekapcsolódtak, de nem ért egyet azzal, hogy csak az ilyen típusú településeket lehessen városoknak tartani, mivel azon települések között is, amelyek „oppidumként" vannak nyilvántartva, sok olyan volt, amelyeket teljes