Századok – 1973

Folyóiratszemle - Goldenberg S.: A posztókereskedelem; -gyártás; -termelés és -fogyasztás a román fejedelemségekben 787/III

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI FOLYÓIRATOK S. Goldenberg: A posztókereskedelem, -gyártás, -termelés és -fogyasztás a román fejedelemségekben (XIV. század—XVII. század közepe) A szerző tanulmányát a kereskedelmi utak bemutatásával kezdi. A nyugati posztók a XIV. században egyrészt közvetlen, másrészt közvetett úton jutottak el a román fejedelemségekbe — állapítja meg a tanulmány írója. Direkt kapcsolatokról van szó az olasz posztók esetében. A szebeni és a kolozsvári kereskedők a XIV. század második felében megszerezték a jogot a Velencével való kereskedelemhez. Közvetlen kapcsolat létezett Nürnberggel és Regensburggal is, azoknak a családoknak a révén, amelyek a két városból származtak, majd átmeneteiig Budán és Krakkóban és végül Erdélyben telepedtek le. Nagy jelentőséggel bírtak a közvetett kereskedelmi kapcsolatok is, amelyek Bécs, Buda (a XVI. század elejéig), Prága, Kassa, Pozsony, Krakkó közvetítésével jöttek létre. Erdély városai is használták a XIV—XV. században azt a fontos kereskedelmi útvonalat (Via Magna), amelynek egyik ága Nagyváradon és Budán át, másik ága Szegeden és Budán át, a harmadik pedig Budát kikerülve Székesfehérváron, Győrön és Kőszegen át vezetett Bécsbe. A továbbiakban a szerző bemutatja a fejedelemségek kereskedelmi kapcsolatait Nürnberggel, a cseh városokkal, Lemberggel, felsorolva a különböző posztófélesógeket. A román fejedelmeségek külföldi posztókereskedelmének történetében három szakaszt lehet megkülönböztetni: az elsőt a XIV. századtól a XV. század végéig, a másodikat a XVI. század utolsó negyedéig és a harmadikat a XVII. század közepéig. Az első periódusra vonatkozóan a meglevő forrásokból nem lehet következtetni semmilyen menynyiségi adatra. Ebből az időből származó a moldvai, havasalföldi és erdélyi városoknak adott kereskedelmi privilégiumokból csak a posztóféleségek és a vámtarifák ismerhetők meg. A XVI. század elejétől brassói, szebeni és kolozsvári vámkönyvek állnak rendelkezésre, amelyekben a posztókereskedelem mennyiségi adatai is megtalálhatók. A források közül a tanulmány megemlíti Kolozsvár 1538-as szabályzatát és Brassó 1546-os vámjegyzékét, amelyből felsorolja a két városba hozott posztóféleségeket. A XVI. század közepétől kezdve a román fejedelemségek piacain egyre nagyobb teret hódított a Közép-Európából eredő posztó. Ugyanakkor megkezdődött a manufaktúra jellegű posztókészítés Erdélyben, elsősorban az olcsóbb posztó előállítása. Az importált posztó mennyisége a kereslet növekedésével párhuzamosan egyre nőtt. A szerző a továbbiakban áttér a posztókészítés rövid leírására. A középkor folyamán a posztókészítés háziipar jellegű volt. A ványoló a paraszti gazdálkodás nélkülözhetetlen része volt. Készítettek továbbá posztót a földesúri birtokokon, a fejedelmi udvarban és a monostorokban is. A városi posztókészítésre vonatkozóan az első bizonyítékok a XIV. századból származnak. A tanulmány több oldalon foglalkozik a brassói posztókészítéssel, illetve annak szerepével a román fejedelemségekben folyó posztógyártásban. A céhes posztókészítés Erdélyben három századdal megelőzte a moldovait és a havasalföldit. A XV. században és a XVI. század első felében mind a céhes, mind a nem céhes posztókészí-