Századok – 1973

Történeti irodalom - Moritz Erhard: Preussen und der Kościuszko-Aufstand 1794 (Ism. Kovács Endre) 768/III

770 TÖRTÉNETI IRODALOM 770 keztében Poroszország rákónyszeríthette volna akaratát Oroszországra és Ausztriára. Moritz viszont utal a porosz sereg szervezése körüli nehézségekre, hivatkozik a kor technikai színvonalára, mely nem tette lehetővé, hogy a porosz sereget, melyet április 24-én mozgósítottak, két hót alatt harcképes állapotba helyezzék. A monográfia kimutatja, hogy Krakkónak a porosz erőkkel történt elfoglalása az az időpont, amikor már mindhárom hatalom tervbevette Lengyelország végleges felosztását. Minden eddigi részkutatásnál sokoldalúbban ismerteti a szerző a felosztásra irányuló porosz elképzeléseket, s azokat a gazdasági, politikai szempontokat, amelyek e tervek indoklásául szolgáltak. A sokféle, többnyire a felosztás mellett szóló érveléssel szemben eltörpültek az akadályt jelentő mozzanatok (főleg a katonai körök aggodalma attól, hogy a porosz állam a felosztás következtében közvetlen szomszédságába kerül a cári birodalomnak). A szerző hevesen cáfolja Walter Hubatschnak azt az állítását, amely arra hivatkozva, hogy a cárizmus nem adott engedményeket saját lengyeljeinek, nem ismerte el az 1791. évi május 3-i reformalkotmányt, maga okozta a későbbi felosztást. Ranke, Sybel és újabban Hantsch is igyekeznek felmenteni a porosz politikát, mindent a cári kormányzatra hárítva, s azt állítják, hogy a felosztás Poroszország részéről „állampolitikai szükséglet" volt a terjeszkedő cárizmus visszatartására. Moritz könyvének egyik jelentős érdeme az, hogy nem tapad egy előzetesen felállított sémához, amikor a háborúskodó felek magatartását jellemzi. Jó pólda az árnyalt ábrázolásra, ahogyan a porosz uralkodó osztályok megosztottságát érzékelteti a háborús nehézségek nyomán. A lengyelek felkelése óriási terheket rakott a porosz államra, hiszen újabb tömegek kapcsolódtak a harcba, a lengyelek fiatal, kevéssé organizált és tapasztalt serege kiválóan állta a sarat a porosz és orosz tábornokok csapataival szemben, a porosz állam gazdaságilag és pénzügyileg kilátástalan helyzetben volt, a porosz területek és számos német állam lakossága is lázadozott már, a franciaországi front megmerevedett majd megingott — így minden ok meglett volna egy kompromisszumos béke megkötésére. A béke meg is született, de nem a felkelő lengyelekkel, hanem a franciákkal. Varsónak Szuvorov által történt elfoglalása valójában csapás volt a porosz hadvezetésre, mely még segédcsapatokat sem küldhetett Varsóhoz. A főváros kapitulációja után megindult anneksziós tárgyalások történetéhez Moritz igen jelentős ismeretlen levéltári anyagot vonultat fel, s mind azt bizonyítja, hogy a szövetségesek között korántsem volt egyetértés a zsákmány megosztásában. S noha a porosz feudálisok igényeit a „rendezés" nem teljesen elégíthette ki, a gazdasági és pénzügyi okok, valamint a lengyelországi forradalmi hangulat veszélye arra késztette Poroszországot, hogy ezeket az igényeket mérsékelje. A Poroszország és Franciaország között 1795. április 5-én aláírt baseli béke úgy értékelhető, mint a porosz katonai erő gyengeségének bizonyítéka. A múltban a német történészek jó része nem volt hajlandó elismerni, hogy a porosz gazdaság és a pénzügyek silány állapota hozzájárult a békekötés meggyorsításához és kizárólag a porosz állam nagyhatalmi terveiben, tehát az Oroszország és Ausztria elleni felkészülés szándékában látták a békekötés indokát, amivel szemben Moritz rámutat, hogy ezek a történészek túlbecsülték a porosz állam lehetőségeit . Az általános németországi nyugtalanság lecsillapításának szándéka mellett a baseli béke megkötésénél persze szerepet kaptak a porosz állam további anneksziós tervei is, melyek újabb lengyel területekre irányultak. A harmadik felosztás a porosz feudális osztály várakozását nagy mértékben kielégítette, s ez áll a katonai vezetésre is. A megszerzett területek gazdasági előnyei vitán felül álltak. A munka kisszámú magyar vonatkozásai közül említsük meg a porosz kormány tájékoztatóját Hoym gróf sziléziai és dél-poroszországi miniszternek (1794. április 8.), melyben az olvasható, hogy Descorches konstantinápolyi francia követ szerint Lengyelország után Magyarországon és az ausztriai Sziléziában is bekövetkezik a felkelés. Szilé-