Századok – 1973

Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I

DEÁKÉLELMEZÉS A XVII. SZ.-BAN 67 sonlítás végett — néhány esetben utalunk. Ennek részletes elemzésére itt nem térhetünk ki, azonban annyit röviden, hogy a katolikusok iskoláinak belső életét szabályozó Ratio Institutionis (1599) egységes volt az ország összes katolikus intézeteiben. A protestáns kollégiumok szervezeti életére jellemző diákönkormányzatuk nem volt, fő feladatuknak a szigorú vakfegyelemre és odaadásra, az abszolút engedelmességre nevelést tekintették. A protestáns iskolákban a tanítók és tanulók egységesen alkották az iskolát. Saját kebelükből választották önkormányzati szerveik funkcionáriusait, akik a bentlakásos intézmények rendjét és fegyelmét voltak hivatva szolgálni. Fegyelmi vétségekben ítélkezési jogkörük volt. Mindezekről a katolikusok iskoláiban szó sem lehetett. További — és talán a leglényegesebb — eltérés, hogy bár a katolikusoknak a XVII. században már több mint 300 latin iskolájuk és kollégiumuk volt, iskolapolitikájuk csak az uralkodó osztály gyermekeinek magasabb szinten történő nevelésével foglalkozott. Elemi ismereteket nyújtó képzést nem adott, ennek megfelelően csak közép- és felsőoktatási intézményeket szerveztek. A két felekezet tanulóinak vagyoni helyzete között is lényeges eltérés mutatkozott, ami meghatározta témánk egészét. Jelen tanulmányunkban a XVI. és XVII. században megjelent iskolatörvények alapján a protestáns kollégiumok tanulóinak táplálkozási formáival, az élelem és az intézmények fenntartásához szükséges anyagi javak megszerzésének különféle módjaival foglalkozunk. Az iskolák szervezeti felépítése A XVII. századi protestáns iskoláink — néhány tehetős városi polgár gyermekétől eltekintve, akik nem is laktak az iskolában — többnyire bentlakásos intézmények voltak és csak annyi tanulót vettek fel, akikről minden tekintetben gondoskodni tudtak, hiszen a tanuló az iskolában lakott, ott kosztolt, sőt sok esetben az iskolától vagy a hívektől kapta ruháját és tankönyveit is. Az iskolai közösséget a coetus alkotta, amely a tanuló fiatalok olyan sajátos szervezete, szövetsége volt, akik kezdetben az önmaguk által alkotott, később feletteseiktől kapott szigorú szervezeti szabályok szerint éltek. Minden iskola élén a rektor állt, helyettese a conrektor volt. Iskolai életükre jellemző, hogy az iskolák szervezői és vezetői az. iskola vezetésének egy jelentős részét az ifjúságra bízták. Ezen általános érvényű megállapítás mellett különbséget kell tennünk az evangélikus és a református iskolák között. Az evangelikus iskolák időben megelőzik a református kollégiumok kialakulását, iskolatörvényeik is hamarabb keletkeztek. A hazai evangelikus iskolák kialakulására jelentős hatást gyakorolt külföldi iskolaszervezők közül ki kell emelnünk Melanchthon F. (1497—1560), Sturm J. (1507—1589) és. Trotzendorf B. (1490—1566) pedagógiai tevékenységét. Melanchthon 1528-ban kiadott Visitationsbüchlein-je, valamint Sturm strassburgi és Trotzendorf goldbergi iskolája való-suit meg legjobban a hazai evangelikus iskolaszervezésben. Trotzendorf vezette be az ifjúság önkormányzati szervét, amely konzulból, 2 cenzorból és 12 szenátorból állt. A fegyelmi vétségek elbírálásában elsődlegessége és döntő szava volt az ifjúsági testületnek. Jellemzően mondta Trotzendorf, „azok fognak törvény szerint élni és uralkodni, kik ifjúságukban megtanultak a törvénynek engedelmeskedni".12 A goldbergi iskola példájára támaszkodva készítette el Hontems brassói iskolatörvényét, amelyet azután a gyakorlatban is megvalósított. A tanulók itt is önkor-12

Kiss Áron: A nevelés- és oktatástörténet kézikönyve különös tekintettel Magyarországra. Budapest. 1875. 47. 1. 6*