Századok – 1973
Elméleti; módszertani kérdések - Bärg M. A.: A módszer problémája a mai polgári történetírásban 719/III
720 M. A. BARG ban kiéleződő társadalmi ellentétek és osztályharc — ezek a legfontosabb aspektusai ezeknek a tapasztalatoknak. Az említett változások okainak keresése közben nem szabad elfeledkeznünk arról a kétségtelen hatásról, amelyet a történelmi megismerés marxista elmélete, többek között a marxista — és mindenekelőtt a szovjet — történetírás gyakorolt a polgári történetírásra. Sok ismertetőjel utal erre a hatásra mind a kutatás problematikájában (különös tekintettel a gazdaságtörténet területére), mind a történelmi események társadalmi vonatkozásai iránt megnyilvánuló növekvő érdeklődésben, új típusú források bevonásában stb.3 Természetesen amellett, hogy a polgári történészek átvesznek egyes elszigetelt elemeket a számukra idegen metodológiából, általában és egészében az idealista historizmus talaján maradnak. Mindazonáltal különbséget kell tennünk ezen belül a haladó tendenciák és az irányukat tekintve nyíltan reakciós tendenciák között. Végül távolról sem jelentéktelen a történetírás számára az a tapasztalat, amellyel a szó tágabb értelmében vett legújabb tudománytörténet szolgál. A kortársakat ámulatba ejtő természettudományos sikerek nem maradhattak hatás nélkül a mai polgári történészek többségére a metodológiának és a tudomány logikájának általános kérdéseihez való viszonyukban. Egy, a marxizmustól távol álló, de lelkiismeretes hivatásos történész aligha vonná kétségbe azt a tényt, hogy az az elméleti alap, amelyre hosszú évtizedek polgári történetírása épült , nevezetesen Dilthey, Windelband, Rickert öröksége, ma már romokban hever. A XX. századi történetírás és a vele határos társadalomtudományok tapasztalata egyértelműen megcáfolta a történelem neokantiánus metodológiáját, mint amely teljesen ellentmond a tudomány, ezen belül a történelemtudomány általános fejlődési irányának. A kutatás orientációja az egyedi (amennyiben ezen az egyes különálló tényeket értjük) megismerésére az általános helyett, a véletlen megismerésére a szükségszerű helyett, az egyszerű leírásra a tudományos elemzés helyett, az értékek szerinti besorolásra a mennyiség és a minőség mérlegelése helyett, a ,,meg nem ismétlődő" keresésére a tipológiai módszer alkalmazása helyett — ez az orientáció már teljesen idejét múlta, és ha a tudomány modern metodológiájában elő is fordul, még a marxizmustól távol álló történész szerint is „durva anakronizmusról" van szó. Nem meglepő, hogy a „tradicionális" történetírás „alapjainak" mély „válságát" konstatáló megnyilatkozások szokásossá váltak a Nyugaton. Már az ötvenes években — a hatvanas évek elején a mai polgári historizmus olyan tekintélyei, mint F. Braudel Franciaországban,4 G. Barraclough Angliában5 , D. Potter az USA-ban,6 olyan szociológusok és metodológusok, mint O. Anderle az NSzK-ban7 , P. Lebrun Belgiumban8, W. Cahnman és A. Boskoff az USA-ban9 és sokan mások nyilvánosan elutasították a teljesen csődbe jutott idiografikus (individualizáló) irányzatot a történetírásban. Az igazság kedvéért meg kell említeni, hogy a „történetírás válságáról" nem ma és nem is tegnap kezdtek beszélni a Nyugaton, hanem még a XIX. század végén, a Ranke hagyományait követők és a pozitivizmus hívei között lezajlott metodológiai vita folyamán. Másod-3 Ennek a hatásnak legtisztábban látható megnyilvánulása az „Annales" kör kialakulása a francia történetírásban ós a hozzá közel álló gazdaságtörténeti iskola kialakulása más országok nemzeti történetírásában. 4 F. Braudel : Histoire et sciences sociales. Annales. Economies. Sociétés. Civilizations, 1958, oct.-dec. 5 G. Barraclough: History in a Changing World. Oxford. 1957. 6 D. Potter : Explicit Data and Implicit Assumptions. „Generalizations in History". Ed. by L. Gottschalk. Chicago. 1963. 7 0. Anderle: Theoretische Geschichte. Historische Zeitschrift, 1958. Bd. 185. 8 P. Lebrun: Structure et quantification. Revue de l'Institut de sociologie, 1963, no. 4. 9 „Sociology and History". Ed. by W. Cahnman and A. Boskoff. New York. 1964.
