Századok – 1973

Krónika - Tudományos minősítések - 554/II

KRÓNIKA 555-katonai és közigazgatási tevékenységéről, a nyilas „őrségváltásról", a nyilas párt és fegyvereseinek tevékenységéről, Budapest feláldozásáról, a kiürítés kérdéséről, a zsidóság elleni írtóhadjáratról, az állam „hungarista" átszervezését szorgalmazó — sokszor minden racionális meggondolást nélkülöző — kísérletekről, s a végső bomlás és összeomlás lefolyásáról. A disszertáció vizsgálati eredményei néhány kérdésben az eddigieknél árnyaltabb, pontosabb álláspont kialakítását teszik lehetővé történettudományunkban a magyar ellenforradalmi korszak ezen utolsó időszakáról. Ilyen kérdések a következők: a magyarországi kormányzati rendszerben bekövetkezett változások 1944 márciusa ós októbere után; a német megszállás, illetve a nőmet uralom sajátosságai, összevetve más országok megszállása formájával, mechanizmusával; a nyilasok és szövetségeseik kapcsolata a fasiszta Németországgal, a nyilasok „önálló" magyar fasiszta elképzelései és tervei; a német fasiszta hatalmi gépezet különböző részeinek (SS, Külügyminisztérium stb.) viszonya Szálasi rendszeréhez stb. Az oppensek és a bírálóbizottság úgy látták, hogy a disszertáció helyenként — túlságosan statikusan, — szilárd politikai rendszernek ábrázolta a nyilas uralom ténylegesen meglehetősen labilis, kimondottan csak a német szuronyokon alapuló voltát. Az opponensek és a bírálóbizottság tagjai kritikai megjegyzéseket tettek március 19. és október 15. jelentőségének, egymáshoz való viszonyának ábrázolására, hangsúlyozva, hogy a tudományos probléma még további, a disszertáción túlmenő tisztázásra, kutatásra szorul. Egyébként a bizottság megállapította, hogy Teleki Éva az oppenonsek és a bizottság tagjai által feltett kérdésekre színvonalas, kielégítő válaszokat adott. A Bírálóbizottság egyhangúan javasolta Knoll Józsefné, Teleki Éva részére a törté-1 nelemtudományok kandidátusa fokozat odaítélését. A Történelemtudományi Szakbizottság 1972. október 16-i ülésén Knoll Józsefné Teleki Éva részére a történelemtudományok kandidátusa fokozatot odaítélte. * Vörös Károly a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa 1972. október 23-án védte meg „Budapest legnagyobb adófizetői (1873 1917)" c. kandidátusi disszertációját. A vitára kiküldött bírálóbizottság elnöke Berend T. Iván, a történelemi udományok doktora volt, a disszertáció opponensei Erényi Tibor és Katus László, a történelemtudományok kandidátusai. A kiküldött bizottság a dolgozat tudományos eredményeit a következőben foglalta össze: A szerző eddig fel nem dolgozott tárgyat választott kutatása témájául; Budapest legnagyobb adófizetőinek társadalomtörténeti vizsgálatára vonatkozó eredményei egészen újszerűek. Számszerűen kimutatja többek között, hogy a régi, 1848 előtti polgárság a századfordulóra hogyan szorul ki a vezető pozíciókból, milyen új rétegek — értelmiségi,, köztisztviselői elemek, gazdasági szakemberek — jelennek meg a virilisták körében, hogyan formálódik ki egy viszonylag stabil vezetőréteg. A társadalomtörténeti vizsgálatok mellett képet kapunk a tőkés vagyon forrásairól, felhalmozódása és áramlása útjáról is. Rámutat a szerző arra, hogy a virilista réteg vagyoni alapjaiban kiemelkedik az ingatlanvagyon, kimutatja a kereskedelem, ipar, szabadfoglalkozás stb. változó jelentőségét ós arányait. A disszertáció egyrészt a tőkeképződés mechanizmusára von le országos jelentőségű következtetéseket, másrészt polgárosultabbnak tekinti vezető rétegeinket, a gentry réteg szerepét viszont kisebbnek véli, mint azt eddig gondoltuk. Ez utóbbi megállapítások országos érvényét azonban még további kutatásoknak kell tisztázniuk.