Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

542 KRÓNIKA engedélyező törvények fokozatosan nehezebb feltételeket szabtak a távozni szándékozó jobbágyok számára, ami azt is jelenti, hogy az 1514. évi röghözkötés nem előzmények nélküli törvény volt, a korábbiakban csupán az alkalom hiányzott bevezetésére. Bónis György előadásának középpontjában az 1514. évi megtorló törvények állottak. Elöljáróban utalt arra, hogy a törvénykönyv magán viseli alkotóinak sietségét és bosszúszomját, noha a véres megtorlás az országgyűlés idejére java részben már megtörtént. A parasztok büntetését követően külön intézkedés született az együttműködő nemesek ellen, akiket jószágaik elkobzásával büntettek, a városok és mezővárosok gyanúsítás esetén kötelesek voltak ártatlanságukat bizonyítani. Kiemelte a kártérítési kötelezettség fontosságát, amelyet a nemességen esett személyi és dologi sérelmekért voltak kötelesek fizetni a bűnösnek nyilvánított jobbágyok. A kárbecslés visszaélésekre adott alkalmat, évekig elhúzódott, s végrehajtása viszályt keltett a nemesség soraiban is. Varga János a föld és a jobbágy kapcsolatának a parasztfelkelést követő szabályozásáról tartotta referátumát. Hangsúlyozta, hogy a megtorló törvények és a Tripertitum szerves egységet képeznek, s a két jogalkotás a ,, . . . jobbágy személyi szabadságának likvidálásával párhuzamosan nullifikálja a jobbágynak a földre vonatkoztatható tulajdonjogát is". Számos kérdésről, pl. a jobbágyok földhasználati jogáról, kétértelműén beszélt a törvény, s ily módon ,, . . . a későbbiekben lehetőséget adott arra, hogy a jogszabályok szövegét a földbirtokos osztály úgy értelmezze, amint az a gazdasági fejlődés menetétől meghatározott érdekeinek legjobban megfelelt". Orosz István a jobbágyköltözés és a köznemesség kapcsolatát vizsgálta a XV—XVI. századi Kelet-Európában. Ismeretes, hogy 1514-ben kisnemesek is csatlakoztak Dózsa György hadaihoz, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a politikai küzdelmekben növekvő súlyú köznemesség a felkelt parasztok ellensége volt. Az ő érdekeiket szolgálta az az 1608. évi törvény — állapította meg, utalva Varga János kutatásaira —, amely következményeiben a szabad költözési jog elenyészéséhez vezetett. A jobbágyság költözködésének nehezítése a XV. század végén Cseh- és Lengyelországban is megfigyelhető, s egy évszázaddal később — egyéb feltételekkel összhangban — Oroszországban is jelentkezett. Eléggé gyakori az a nézet — s nemcsak a magyar történetírás sajátja —, mely az allodiális gazdálkodás munkaerőhiányával magyarázza a költözési jog megvonását, holott — mutatott rá Orosz István — a korlátozások az árutermelő földesúri gazdaság kialakulása előtt megfigyelhetők. A hazai jelenségeken túl a lengyel és orosz analógia egyaránt a köznemesség görcsös ragaszkodását mutatja apadó számú jobbágyaihoz, s ez azt bizonyítja, hogy más gazdasági és társadalmi tényezők mellett ,, . . . a kelet-európai örökös jobbágyság genezisében a köznemességet vagy az annak megfelelő társadalmi rétegek törekvéseit nem lehet figyelmen kívül hagyni". Szántó Imre Car Jovan Nenad felkelését választotta előadása témájául. Bevezetőben a parasztmozgalom historiográfiáját vázolta, majd rámutatott, hogy a menekülő, otthontalan szerb és magyar népesség hogyan vált a török ellenes harc hordozójává. Cerni Jován közvetlenül Mohács után kirobbant felkelése több szakaszra oszlott. A felkelők útja János királytól Ferdinánd táborába vezetett, magatartásukban a törökellenesség volt a meghatározó, s így a felkelés csak másodlagosan tekinthető antifeudális jellegűnek. Befejezésül párhuzamba állította Cerni Jován felkelését a vajdasági szerbek 1594. évi mozgalmával, mely utóbbi tisztán törökellenes i'ája-felkelés volt. Bácskai Vera előadásának anyagát a magyarországi mezővárosi fejlődés fő vonásainak áttekintése képezte. Elöljáróban utalt arra, hogy a parasztfelkelések kirobbanását — nemcsak az 1514. éviét Magyarországon — elsősorban a pénzjáradók súlyának fokozódása idézte elő; ez utóbbi követelte meg a jobbágy függő helyzetének fenntartását, ez vezetett a költözési jog korlátozásához. Magyarországon a paraszti árutermelés gócai a mezővárosok voltak, ezt azonban csak a XV. századra ismerjük el, holott a XVI —XVII.