Századok – 1973

Krónika - Nemzetközi tudományos ülésszak a XVI–XVII. századi közép-kelet-európai parasztmozgalmak történetéről (Búza János–Gyimesi Sándor) 527/II

528 KRÓNIKA életébe. Dózsa nemcsak a magyar történelem kiemelkedő alakja, hanem mint a társadalmi haladás kimagasló harcosa egyben a dunavölgyi népek közös hőse, akinek küzdelme szerves része az Európa középső és keleti részét megrázó forradalmi küzdelmeknek." A konferencia bevezető előadását Székely György tartotta „A Dózsa felkelés" címen. Elöljáróban utalt arra, hogy témaválasztása kettős, részben Dózsa György személyét, részben a parasztháborút állította középpontba. Magából a témaválasztásból, illetve az előadás emlékbeszéd jellegéből következően nem lép fel sem a teljesség, sem a parasztháború vitás kérdései tisztázásának igényével, sokkal inkább várható ez a tudományos ülésszak szekcióinak munkájától. „Székelyföld és Dózsa" alcímet viselte az előadás első elhatárolható szerkezeti egysége. Dózsa György szűkebb pátriája mély társadalmi átalakuláson ment keresztül a későbbi parasztvezór születésének idején. Részben a nagy társadalmi metamorfózis, részben az uralkodó osztály általi „sötétfekete ábrázolása", az elnyomottak részéről pedig az „állhatatos és hősi vértanú" emlókképe eltüntette Dózsa mindennapi vonásait, s homályba veszett életútjának nem egy fontos állomása is. A XV. század közepére meggyorsult a korábban faluközösségi, nemzetségi ele- 1 meket őrző székely társadalom bomlása, e folyamat a főemberek és lófők kiemelkedését, illetve a közszókelyek lesüllyedését vetítette előre. Fokozta helyzetük súlyosbodását az is, hogy a századforduló idején állandósult az ökörsütés, s ez az elvileg adómentes társadalomban a rendszeres adózás rémét idézte fel. 1606-ban fegyveres felkelés robbant ki az ököradó ellen. Ebben Dózsa is részt vehetett. Egy évvel később ugyanis — mint i makkfalvi szabad székely — fegyverrel támad a szebeni szászokra; hatalmaskodása ós végvári vitézzé válása között nyilván szoros a kapcsolat. * Székely György ezt követően Dózsa útját vázolta Nádorfehérvártól, ahol katonai , pályafutását kezdte, a keresztesek vezéri tisztéig. Rámutatott arra, hogy 1514 tavaszán Magyarország és a keresztesháború nem állt az európai politikai érdeklődés középpontjában, az uralkodó osztály pedig nem akart alkalmas vezetőt állítani a paraszthad élére, e tényezők szolgáltatnak magyarázatot arra, hogy Dózsa személyében miért került parancsnoki posztra szerény származású, magának karddal rangot szerzett, végvári katonatiszt. Dózsa György hadvezéri tapasztalatokkal valóban nem rendelkezett, de ismerte a végek világát, tarka etnikai összetételét, azoknak a katonáknak hősiességét, kötelessógtudását, akiknek soraiból származott. „A kereszteshad zendülésbe kergetésónek" körülményeit elemezte az előadás következő része. Dózsa, miközben személyét hideg fenntartás övezte az előkelők részéről, a gyülekező keresztesek körében tapasztalhatta a nép jogos elégedetlenségét, s rá kellett döbbennie arra, hogy a szükséges katonai feltételeket nem biztosítják a paraszthad számára, s nem hogy siettetnék a harc kezdetét, ellenkezőleg annak kibontakozását akarják meggátolni. A hadjárat körüli huzavona, a jobbágyaikkal erőszakoskodó nemesek tetteinek híre ahhoz vezetett, hogy a keresztesek nem a török, hanem uraik ellen fordultak. „A felkelés állomásainak ós bázisainak" megválasztása, a hadak Alföldre vezetése a kibontakozás lehetőségeinek elemzésére vall. Dózsa szakított az uralkodó osztállyal, de fenntartotta serege keresztes jellegét. Az Alföld társadalma — kunok, jászok, marhahajtó hajdúk vidéke — különösen alkalmas volt a hadsereg feltöltésére, s e terület árutermelő — de fejlődésben gátolt — mezővárosai készek voltak a felkelt parasztság támogatására. Dózsa felismerte a mezővárosok szerepének fontosságát, s a felvonulási terület megválasztása azt is jelzi, hogy nem becsülte túl a városok plebejus elemeinek szimpátiáját, segítőkészségét. Behatóan foglalkozott az előadó az alföldi hadjárat katonai jelentőségével. Az Alföld és a Délvidék nyújtotta a legkedvezőbb katonai lehetőségeket, ui. e térségben