Századok – 1973
Történeti irodalom - Gerelyes Endre: A magyar múzeumügy a két forradalom időszakában 1918–1919 (Ism. Glatz Ferenc) 488/II
484 TÖRTÉNETI IRODALOM 488 megduplázásának már említett jelenségén kívül azt a tematikai kifogásunkat szeretnénk még megemlíteni, hogy Higham az amerikai történelem számos égető problémáját még csak meg sem említi, sőt feldolgozásukat sem hiányolja. Pedig egy historiográfiai szintézisnek a történettudomány további alakulására ösztönző hatásúnak kellene lennie. Higham olyan jelentőségű kérdésekről feledkezik meg, mint pl. a néger-kérdés, az Európából való bevándorlás és a korai demokratikus törekvések kapcsolata, a szociáldarwinista szemléletből fakadó demagógia, az izolacionizmus problémája, a New Deal-vita stb. Az amerikai és európai történelem vizsgálatánál Krieger nem hiányolja eléggé a komparatív elemzés metódusát. Az általa írt fejezetben sokszor olyan szerzőkről olvashatunk, kiknek munkásságát a második és harmadik fejezet már részletesen tárgyalta és az európai történelemről írt műveik így elszakadnak munkásságuk egészétől. Gilbert tanulmánya nem illeszkedik szervesen a könyv logikájához és az olvasó számára is érdekesebb lenne, ha az amerikai historiográfia Gilberten kívüli képviselőiről is kapna tájékoztatást. Legfőbb kritikai ellenvetésünket tehát úgy foglalhatnánk össze, hogy a könyv az amerikai történetírás történetével foglalkozik, de eközben magáról az amerikai történelemről feledkezik meg, egyáltalán nem mutatva rá az adott történeti valóság és a történetírói felfogások okozati összefüggéseire. Mégis elmondhatjuk, hogy a „Historical Studies. . ." igen tanulságos mű. Úttörő vállalkozás az amerikai történelemről írottak rendszerezésére, szintézisére, s bár az amerikai történelemre való hivatkozást sok helyütt hiányolhatjuk, a könyv a múlt történetírásának bemutatásán túl explicite a mai amerikai historiográfiának tart tükröt. Á. RÉNYI ZSUZSA GERELYES EDE: A MAGYAR MŰZEUMÜGY A KÉT FORRADALOM IDŐSZAKÁBAN. 1918-1919 (Tanulmány és dokumentumkötet. Budapest, 1967. 417 1. Sokszorosított) Mint ismeretes, a különböző típusú múzeumok az újkori tudományfejlődésben kiemelkedő szerepet játszottak. Gyorsan hozzá kell tennünk, most nem gyűjteményjellegükre gondolunk, nem arra, hogy a társadalmi élet különböző szférájából gyűjtik és a szélesebb közönség felé közvetítik is az emberiség kultúrájának fejlődését tanúsító emlékeket, hanem arra, hogy a XIX. század közepétől fokozatosan ők adtak helyet elsősorban — az egyetemek mellett — a humán tudományok művelőinek. A modern tudományos kutatóintézeteknek kétségtelenül egyik legfontosabb elődei voltak. — S mindez — éppen a tudományos intézeteknek a humán tudományok terén való lassú kiépülése miatt — nagyon jellemző a hazai fejlődésre is. Még a Horthy-korszak legjelesebb művészettörténészei, történészei, filológusai (régészei természetesen) múzeumi hivatalnokként kezdték, vagy éppen végezték életük végéig munkájukat. Így a kutató, aki a magyar tudományos értelmiség és a magyar tudományosság történetét kutatja, kénytelen minduntalan ezen intézmények levéltári anyagához fordulni; s nem is eredmény nélkül. Ez adja meg szerintünk Gerelyes Ede dokumentum-kötetének jelentőségét is. Noha az első „belelapozásra" úgy látszik: száraz tudományigazgatási kérdések töltik ki a kötet nagy részét, a szisztematikus olvasás azonban, vagy csak akár az igen praktikus mutatók szerinti tájékozódás is a magyar kultúrtörténet megannyi kérdését hozza napvilágra. Múzeológiai szakkérdésekről vitatkoznak az őszirózsás forradalom után vezető
