Századok – 1973

Történeti irodalom - Iorga Nicolae: Válogatott írások (Ism. Gergely András) 478/II

TÖRTÉNETI IRODALOM 479 amióta csak emlékszem, s talán annak köszönhetően, amit azok hagytak rám örökül, akik a maguk korában tekintetükkel teljesen átfogták hazánk történelmét, s azt maguk is csinálták" (14. 1.). S ha a kötet következő részei önmagukban nem is bizonyítanak többet, mint azt, hogy írójuk nagy tudatossággal tnunkálta a népének önismeretét alakító rövidebb lélegzetű, tárcajellegű tájleíró műfajt; mégis tudjuk, hogy itt csak egy nagy életmű töredékeit kapjuk, s hogy ez írások funkciója korántsem állítható párhuzamba pl. a mi Vasárnapi Újságunk kedvelt hasonló műfajú, metszetekkel illusztrált egykorú leírásaival. Nem, ezek az írások nem az olvasók ismereteinek bővítését, kíváncsiságának kielégítését szolgálták. Iorga csak hazája tájait — és ismert tájait — járja be. Nem a vidéket, hanem egy vidékben az országot, egy környékben a multat, egy tájban az embert mutatja be. Igazi sokszínűségében — de az egységet az olvasónak lehetetlen fel nem ismernie. Egy-egy konkrét leírásában a természet és a történelem kölcsönösen áthatja egymást: az előbb önmagában is szép táj hirtelen egy történelmi esemény színpadi díszletévé változik — sa látomás elmultával a már-már üressé vált tájban rögtön feltűnik a szánnivalóan szegény földműves, az ellenszenvesen oda nem illő idegen határőr, vagy a dicső múltról mit sem tudó műveletlen szerzetes. De tájleírásában sem nyújt pusztán fényképeket: mindig útközben, kocsiján haladva mutatja be a vidéket; a templomot körüljárja; csaknem velünk együtt tapogatja ki az alig olvasható sírfeliratokat — valósággal a felfedező örömével vesz birtokba mindent, amit a múlt örökségül ráhagyott. (Ez a számbavétel más országokban jóval előbbi generációk munkájaként végbement, s ekkor már lassan az átértékelés vagy egy új leltár készítése foglalkoztatja a nemzet vagyonának igazi őrizőit.) Iorga ismertetője, népszerűsítője, tudatosítója — s ezáltal egyik teremtője — nemzete értékeinek, öntudatának. Feltáró munkája lendületében stílusa gyakorta felfokozott, hosszú mondataiban megszemélyesítések és metaforák zsúfolódnak: ,,A falvak házai itt-ott a domboldalakon megkapaszkodva kuporognak, s a köztük meghúzódó templomok lesben álló baglyoknak tűnnek. S milyen szép folyók ! A hegyekből erednek, de nem alkotnak zuhatagokat, nem tajtékoznak, nem pajkoskodnak, nem tartóztatják fel őket a kövek, nem olyanok, mint a sziklákkal viaskodók, hanem derűsek, bővizűek, szélesek és mégis kristálytiszták, szelid-kékek, elevenek, s tovairamló habjaik fodrát a júliusi napfény egy fejnélküli sárkány páncélpikkelyeivé varázsolja" (116 — 116. 1.). Visszaemlékezései alkalmi jellegű, rövidebb írások, amelyek gyakran csak a személyiség jelleg vonásait villantják fel, hiszen szerzőjük olyan közönségnek szánta írásait, amely a kérdéses írók, alkotók, politikusok életművével bensőségesebb viszonyban van. Talán nem lett volna felesleges részletesebb kiadói jegyzetekkel elébesietni az olvasói kíváncsiságnak, ha e minden tollforgató ember életművében feltalálható alkalmi írások is a kötetbe kerültek. A kötet utolsó részében találunk csak kifejezetten történelmi tárgyú írásokat. Iorga a nép múltját krónikaíróként értelmezi: elsősorban a csatákat, hadjáratokat, a fejedelmek tetteit tartja elbeszélésre érdemesnek. A hadjáratok sikere a kedvező földrajzi körülmények felismerésén múlik, s ez elsősorban a hadvezér, a fejedelem érdeme. így az idegen hódítás nemcsak az ellenséges lakossággal, hanem az ellenséges természettel is szemközt találja magát. A megsemmisítés munkája mégis a katonáké. Iorga valós kegyetlenségében ábrázolja e küzdelmeket éppúgy, mint a fejedelmek életét, akik harcban a bojárokkal, a Porta szigorú ellenőrzése és kegyetlen önkénye következtében ritkán haltak természetes halállal. E pártharcok és gyilkos küzdelmek magyarázatául nála nem a nemzet benső meghasonlása szolgál, hanem a valós ok a bojárok viszálykodásában és rövidlátásában rejlik, s a külső ellenségek azután nem mulasztják el, hogy ezt a maguk céljára kihasználják. A fejedelem sohasem téved, mindig a bojárok kényszerítik egy (általa hibásnak tartott) lépésre. A fejedelem az egység, a fejedelemségén kívüli területek érdekeit is 12*