Századok – 1973

Vita - „Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban 1556–1767”. Varga János doktori értekezésének vitája. (Granasztói György) 440/II

Jobbágyrendszer a magyarországi feudalizmus kései századaiban, 1556—1767" Varga János doktori értekezésének vitája Varga János fenti című doktori értekezésének nyilvános vitája 1971. december 20-án zajlott le a Magyar Tudományos Akadémián. Az alábbiakban ismertetjük e vita legfontosabb, szélesebb érdeklődésre számottartó mozzanatait. Pach Zsigmond Pál akadémikus opponensi véleményének első részében összefoglalóan elemezte az értekezés legfőbb erényeit. Mindenekelőtt a mű átfogó jellegét és századokat átölelő szemléletét emelte ki. A hosszútávú elemzés igénye és megvalósítása azért érdemel napjainkban fokozott figyelmet és megbecsülést az opponens megítélése szerint, mert bár a tudománynak szükségszerű és pozitív jelensége a tudományos munkamegosztás, az erőteljes specializálódás nem egyszer a kutatói érdeklődés bizonyos szűkülésével jár együtt. Csökken a fogékonyság más korszakok, néha még a szomszédos, érintkező periódusok problematikája iránt is. Különösen élesnek látszik ez a szétválás a Mohács előtti és utáni évszázadok vizsgálatában. A két korszak kutatói nem mindig vetnek számot egymás szempontjaival és eredményeivel. De hasonló jelenséget észlelhetni, ha talán nem is ilyen élesen a Szatmár előtti és utáni évszázaddal kapcsolatban is. Varga János érdeme éppen az, hogy kutatásait nemcsak a XVIII. század első felére, hanem a XVI—XVII. századra is kiterjesztette. Munkájának legfőbb eredménye ennek a körülménynek köszönhető: teljes értékű, minden oldalú bizonyítását adta egy korábbi, Szabó István által még csak éppen felvillantott hipotézisnek. A tézis szerint az örökös jobbágyság magyarországi rendszerén belül megjelenő szabadköltözésű parasztkategória eredete csak részben kapcsolható a XVIII. század települési és telepítési mozgalmához, részben ui. korábbi, XVII. századi fejleménynek tekinthető. A szerző a szabadköltözésű parasztkategória XVII. századi genezise mellett nyomon kíséri történetének korábbi szakaszait és megvonja történelmi szerepének mérlegét. A mérleg egyik serpenyőjébe e csoport kedvezőbb létfeltételei, különféle kedvezményei, a másikba viszont az a tény kerül, hogy mindez átmenetinek bizonyult. A XVII. századi kedvezőbb helyzet ui. külső „anorganikus" tényezők (háborúk, a népességszám súlyos csökkenése) hatására jött létre, amelyek megzavarták az organikus fejlődést. Amikor viszont az organikus fejlődést gátló tényezők kiküszöbölődtek, а szabadmenetelűség elveszítette funkcióit és létfeltételeit, hanyatlásnak indult. Az opponens az „organikus" fejlődési tényezők (a jobbágyság piaci tevékenysége, a paraszti árutermelésből sarjadó szabadabb személyi ós létfeltételek, az agrárpiaci viszonyok nemzetközi méretű alakulása) figyelembevételével a mérleg megállapításainak további kiszélesítését és elmélyítését látja még lehetségesnek. Az értekezés eredménye, hogy kisebb periódusokban, tehát а keresztmetszetben is átfogó. Az eredeti problémafelvetés, ti. a szabadmenetelűség kérdése társadalmi összefüggéseiben került vizsgálat alá, így a mű kései feudális Magyarország jobbágyi függésrendszerének általános elemzése lett. Mindezt mostanában kevésbé kultivált oldalról, a szorosabban vett társadalomtörténeti és jogtörténeti aspektus felől végezte el. Ezzel kapcsolatban hívta fel a figyelmet az opponens a szerző rendkívül alaposságára és párját ritkító forráskutatói buzgalmára.