Századok – 1973

Vita - Fehértói Katalin: Husziták voltak-e a Heves megyei hereticus-ok? 435/II

438 FEHÉRTÓI KATAI.IN A XIV. századi és a XV. század eleji oklevelekben aproseribált gonosztevők felsorolásakor a személyek pontos azonosítása végett csak a neveket jegyezték fel a lehető leghívebben, a bűnök szinte azonos formulák szerint, általánosságban vannak említve. Az 1481. évi, még inkább azonban az 1512. évi proscriptiós oklevélben viszont a bűnöket a legnagyobb részletességgel írták le. Az 1512. évi oklevélben 12 személyt ítéltek el erkölcstelen életmódjuk miatt. Nem tartom szükségesnek valamennyit felsorolni, csak azokat, amelyeknél a fogalmazás hasonlósága szembetűnő az 1467. évi oklevélnek a hereticus-okkal kapcsolatos fogalmazásával: „Marcum Mathei jobagionem Benedicti Bwchay et Francisci Coppani in Egerd residentem filium Thome Kelemen et Swsannam filiam ejusdem iobagionis Anthoni ( !) de Rado consanguinei patruelis commiscentes invicem, ipsa Swsanna ab ipso Marko Mathei genuit unum puerum incestum committentem" (Dl. 22311); „Michaelem custos in Jacabffalva residentem jobagionem Benedicti Zychy committentem stuprum cum sorore sua carnali et habuit cum eadem puerum quem suppresserunt invicem et interfecerunt" (uo.); „Michaelem Ewleh in Jacabffalva residentem jobagionem Benedicti Zychy furem et committentem incestum cum sua consanguinea" {uo.); „Galium Thar Kys de Berynd incestum cum filia sororis patris sui committentem" (uo.); „dominam consortem Thome Rethy de Wokola que concubuit cum compatre suo" (uo.) 4. Hangsúlyozni kívánom, hogy feltevésem, miszerint a Heves megyei hereticusok nem husziták, hanem erkölcstelen életű személyek voltak, kizárólag logikai és filológiai meggondolásból adódik. A magyarországi középkori latinságban a hereticus-nak és heresis-nek — különösen a proscribáló oklevelekben — lehetett más jelentése is mint a hitbeli eltévelyedést jelentő 'eretnek' illetőleg 'eretnekség'. Du Gange szerint a hereticus egyik jelentése a következő: „Quo etiam nomine appellatus, qui rem cum bestiis habet. Quod ultimam crimen, peccatum Sodomiae nuncupatur." Lásd még ófrancia (XIII. sz.) iresie 'szodómia' ( Wartburg; Französisches etymologisches Wörterbuch IV. köt. 374. 1.). A latin haereticus-пвк az újlatin nyelvekben végbement jelentésfejlődéséről Wartburg (i. m. 375. 1.) következőképpen ír: „In den meisten sprachen wird das adj. auch zur Bezeichnung von schlechten Eigenschaften verwendet, z. b. siz. reticu 'hitzig, aufbrausend' . . . , montanés hereje 'grausam'; daher auch andal. herejia 'maldad', Salamanca 'dolor, dano que se infiere'. In einem teil des frpr. ist die bed. 'hexenmeister' entstanden . . ." Lásd még a Magyar Nyelv Történeti-Etimológiai Szótárában a buger, buzeráns és kacér szócikkét. De a Heves megyei gonosztevőknél egyelőre ne gondoljunk más, nem egyházi hitszakadással kapcsolatos jelentésre. Fordítsuk le a szöveget szó szerint: „Nobilis domina Clara vocata consors Ladislai Weres de Erdewthelek commisit heresim cum compatre suo": Erdőtelki Veres László felesége, nemes Klára asszony eretnekség bűnét követte el keresztkomájával. — Ha huszita lett, miért nem a férjével együtt lett azzá? „Petrus de Chenk similiter heresim commisit cum glera ( ?) sua": Tenki Péter hasonlóképp eretnekség bűnét követte el egy . . .Itt mondja Bártfai Szabó, hogy a glera szót sehol sem találta. Ha mi sem keressük, akkor is biztos, hogy nőnemű személyről van szó. Horváth János professzor úr szíves felvilágosítása szerint Forcellini szótárában ez található: „glos, gloris f. effictum, quo significatur soror mariti, cognata". Feltehető ezek után, hogy az oklevélíró ismerte a glos szót, melyet ez alkalommal glore alakban kellett volna használnia, de vagy tévedett, nem emlékezett rá pontosan, vagy egyszerűen elírta.2 Tehát Tenki 2 Fügedi Erik lektori véleményében felhívta a figyelmemet arra, hogy a glos szó a magyarországi latinságban is előfordul, például Várdai István bíboros 1465-i levelének címzésében, ahol elsőfokú unokatestvéreinek özvegyeit nevezi így: „Generosis dominabus Hedwygy condam Ladislai et Katherine condam Nicolai de Warada relictis, glossibus nostris carissimis" (ZichyOkm. X, 348).