Századok – 1973

Közlemények - Perényi József: Paiszij Hilendarszki az első bolgár történetíró (XVIII. sz.) 427/II

434 PEEÉNYI JÓZSEF: PAISZIJ HILENDARSZKI Egyszerre azonban mindennek vége. Az utolsó cár fiai összevesznek s a törököket hívják segítségül, akik persze saját maguk számára szerzik meg Bulgáriát. Megkezdődik a bolgárok legyilkolása, rabságba hurcolása, a templomok lerombolása és mecsetté való átalakítása. Konstantinápoly elfoglalása után ugyan a viszonyok egy kissé megnyugodnak, a törökök sokat tanultak a keresztényektől, megszűnt a rablás és a fosztogatás. „Manapság azonban az átkozottaknak megint nincs törvényük, sem birájuk." Ilyen furcsán és röviden végződik a bolgárok története. Paiszij nem a rabság századait akarta megrajzolni, hanem a bolgár történet dicsőséges korszakát, az önálló, független bolgár állam korszakát. Abban az időben persze a fő ellenség a bizánci állam, a görög császár és egy kissé a görög egyház volt. Paiszij elismeri ugyan, hogy a görögök okosabbak, tanultabbak voltak, mint a bolgárok, de ezzel szembeállítja azok vitézségét, hadi erejét, mellyel nemegyszer győztek százezres bizánci seregeken. Egy helyen Paiszij kifejti, hogy a bolgároknak a többi szomszédokkal nem sok bajuk volt. Mindössze a szerbekkel szemben szeretné kihangsúlyozni a bolgárok fölényét minden tekintetben. A bolgárok története előbb kezdődött, előbb vették fel a kereszténységet, s nagyobb, dicsőbb uralkodóik voltak, mint azoknak. S hogy ezt bebizonyítsa, rövid összefoglalását adja a szerb királyok történetének is, akiket még latin szakadársággal is megvádol. A bolgárok felemelésének vágya itt-ott még az oroszokkal szemben is megnyilvánul, akik akkor a töröktől távol szabadon élhettek, s már könyveket is nyomtattak. S ugyanez megnyilvánul a szerbekkel szemben is, akik — el kell ismernie — magyar földön kedvezőbb helyzetben élnek. Erre szolgál a Cirillről ós Metódról szóló külön melléklet, amely a forrásokat alaposan megváltoztatva, illetőleg kicsavarva, azt igyekszik bizonyítani, hogy a két szláv apostol először a bolgároknál működött, s azokat térítette keresztény hitre, s csak később mentek Moráviába. Paiszij erősen bizonygatja, hogy a cirill-betűket eleinte bolgár betűknek nevezték stb. A bolgár név múltbeli dicsőségének erős hangsúlyozása, a bolgár hadi tettek felsorolása s a szláv kultúra terjesztésében játszott bolgár szerep túlhangsúlyozása mind egy jól ismert folyamat része. Paiszij igyekszik megteremteni a bolgár nemzeti tudatot, a bolgár elnevezésnek történeti alapozást kíván adni. Ez magyarázza nagy sikerét is. Művét igen sokan olvasták kéziratban, később nyomtatásban. A XIX. századi bolgár forradalmárok és felkelő vezérek bibliaként forgatták. Ma persze már egy kissé megfakultán hat, állításai jelentős részét a modern történeti kritika felülvizsgálta, s elvetette vagy helyesbítette, vagy egyszerűen a mesék birodalmába utalta. Paiszij történetírói ós felvilágosítói szerepét azonban mindez nem csökkenti. Paiszij nem a ma történetírója, hanem a régmúlté, ő az első bolgár történetíró és a bolgár nemzeti öntudat első formálója, első azoknak a sorában, akik gyors léptekkel vitték előre a bolgár nép gazdasági, társadalmi és kulturális haladását. Paiszijnak ezt a kezdeményező szerepét emeljük ki, most, mikor születésének kétszázötvenedik évfordulóját ünnepeljük.