Századok – 1973
Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II
424 MISKOLCZY AMBRUS: A ROMAN NEMZETI EGYSÉG lása, majd bekapcsolódása az 1848-as eseményekbe és közreműködése az 1849 nyári román-magyar megbékélésben ismert. De félrevezető lenne akár Bälcescu pályáját is az 1849-es fejleményekhez vezető töretlen egészként értelmezni. A román nemzeti fejlődés távlatait módosító kül- és belpolitikai tényezők kölcsönhatása határozta meg az ő pályáját is, mint mindazokét, akik a román nemzeti fejlődós sajátos kérdéseire kerestek megoldást. Bár B&lcescu nem játszott közvetlen aktív szerepet az erdélyi román nemzeti mozgalom akaratlanul is a Habsburgokat nyeregbe segítő tendenciájának felülkerekedésében, mégis volt egy olyan rövid periódus 1848 őszén, amikor számolt az osztrák győzelemmel82 és házi hierarchia és „szerb-orosz nemesség" (Magyar Kancellária elnöki 1846 : 838), a kamara és az osztrák katonatisztek (Murgu 1846. okt. 30-án tartott kihallgatásának jegyzőkönyve 34. lásd Jk. in: József nádor levéltára. Acta politia et internam Hungáriáé securitatem spectantia. 1846 : 140) ellen lázította a népet, hanem román területi autonó-' mia érdekében is indított mozgalmat (Jk. 61., V. Branisce : Murgu in Carançebes. Drapelul, 1911. 147. sz.). Területi autonómiát szeretett volna kiharcolni az osztrák birodalmon belül és Krassó-Szörény megye akkori második alispánja jóval későbbi, 1848-as jelentése szerint egyesíteni akarta Bánátot Erdéllyel és a két román fejedelemséggel (Deák Imre Jakab jjy Elemér : Adatok az 1848-as év eseményeihez Krassó vármegyében. Lúgos, 1931. 76. 1.). A román nemzeti egységet tehát Ausztrián belül képzelte el. A nyomozás során valóban kiderült, hogy Murgu erdélyiekkel és bukovinaiakkal fel akarta venni a kapcsolatot és Moldvából anyagi segélyt próbált szerezni (Jk. 55, 67.). Programját összefoglaló „Politisches Continuum" című értekezését a kihallgatási jegyzőkönyv szerint pedig „udvari emberekkel is közlötte" (Jk. 52). Es feltehetően Murgu közreműködésével születtek azok az „osztrák császárhoz" szánt beadványok is, amelyekben a magyar nemesség uralmának jogosultságát annak „jövevény" és „lapp" voltának bizonygatásával akarta kétségbe vonni (Magyar Kancellária elnöki. 1846 : 264. Erre ós a levéltári jelzetekre lásd Arató Endre : A nemzetiségi kérdés története Magyarországon, 1790 — 1848. Bp„ 1960. II. köt. 193, 291. 1.). Murgu ,,idegen"-ellenessége elsősorban nemesség- és szerb egyházi hierarchia-ellenességet jelentett, császár iránti „hűsége" pedig erős szövetséges keresésének szándékából és nem pedig valamilyen túlzott lojalitásból fakadt. Ezt a szövetséget Murgu feltételekhez kötötte. Egyik, hatóságok által kézrekerített levelében, melynek egyelőre csak magyar fordítása ismert, nemcsak ezt, hanem programjának több részletét is közölte Murgu. „Az elmúlt századok hosszú sora egyhangúan bizonyítja, s a bánátusi országnak politikája szakadatlanul tanítja, hogy még azon rettenetes barbarus időkben is országunk jogai csorbátlanul megőriztettek. Határtalan birtoklása a földnek, egyenlő jog minden ország hivatalaira, bíráknak és ország kormányzóinak szabad választása anélkül, hogy elismertetett volna valakinek nagyobb joga vagy kiváltsága. Ezek országunknak azon törvényei, melyek a legbarbarusabb időkben, még maguk a törökök alatt is szentül megőriztettek. Ezen jogok elválaszthatatlanok a bánáti oláh nemzetnek polgári lététől, ezen nemzet teszi pedig az ország népét, és vajon tudta és akaratja nélkül a nemzetnek elidegeníttethetnek-e ezen jogok? ! ós mivel elidegenítve nincsenek, uralkodhatnak-e felette idegenek ? En látok az országban idegen embereket a tulajdonosok ősi földjón letelepedve lenni, kik magukat az oláh föld urainak kívánnák neveztetni, és ezen hazug név örve alatt követelnek maguknak jogokat, hogy testvéreimnek vérét szívhassák. Vajon van-e nekik írásuk a községektől és ősi tulajdonosoktól, hogy nékiek földjüket eladták vagy elajándékozták volna? Nem ! így tehát a tulajdonosok nékiek a birtokçlhatâst át nem engedték, nevezhetik ők-e magukat idegen föld birtokosainak? Nem ! Ők mondják, hogy vették, és vételi joggal legyenek a birtoknak tulajdonosai? de aztán ha megkérdeztetnek, kitől vették, azt felelik: a császártól, de hát a császár az ón tulajdonomnak ura? Nem ! így tehát a császár az én akararatom nélkül nem adhatja-e el az ón tulajdonomat ? Nem, és ha eladná érvényes lenne-e az ily eladás? Éppen nem. Én jól tudom, hogy az oláhok nem hallgattak és meg vagyok győződve, hogy az ősi birtokosok és az evő jövevények között még szakadatlan háború folytatatni fog. Tudom én, és semmi kétség nem lehet, hogy az oláhok ezen rablásnak igazságosan ellenszegültek, el nem ismerték, s el nem ismerik a rablók jogait, de kiabálásuk nem volt elég hangos, hogy a hallási tehetséget áthassa, ellenszegülésük nem volt oly modorú, hogy a közfigyelmet felébressze . . ." (Magv. Kanc. elnöki. 1846 : 838). 82 i". Tóth: Bälcescu. 114. 1.
