Századok – 1973

Közlemények - Miskolczy Ambrus: A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom 406/II

Miskolczy Ambrus : A román nemzeti egység kérdése és az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalom A kortársak és a történetírók joggal nevezték az 1840-es havasalföldi forradalmi mozgalmat „anticipált 1848"-nak: az 1848-as forradalom előjátékának.1

Részben az 1840-es forradalmi mozgalomból nőtt ki az 1848-as forradalom balszárnya. A román és magyar nemzeti mozgalmak haladó erőinek összhangolásában olyan jelentős szerepet játszó egyéniségek vettek részt benne, mint E. Murgu vagy N. Bälcescu, és kezdetben C. Bolliaeot, a nemzeti megbékélést hirdető 1849-es brassói román lap szerkesztőjét is részvétellel vádolták. 1848 és 1840 programja, taktikája, tömegbázisa kiépítésének módszerei között számos hasonlóság fedezhető fel. A polgári államrendszer: a népképviselet, a felelős kormány, a hatalmi ágak szétválasztásának igényét már az 1840-es forradalmi titkos társaság is körvonalazta programjaiban. Igaz, agrártörvénytervezete — a jobbágy ós földesúr közötti 1 Dokumentumok hiányában még ma sem született a felvetődő problémákat megnyugtató pontossággal lezáró, részletekre kiterjedő monográfia. I. C. Filitti kiadott ugyan egész sor korabeli forrást, köztük a vizsgálóbizottság jelentéseinek nagy részét a vádlottak kihallgatásáról, de miután köztudott volt, hogy ezeket erőszakkal csikarták ki a hatóságok ós maguk a vádlottak is többször hangoztatták, hogy csak fenyegetésre vagy erőszak nyomására írták alá „vallomásaikat", az „összeesküvés leleplezésével" ós a perrel kapcsolatban felmerülő kételyeket nem tudta eloszlatni. (I. G. Filitti: Turburäri revolutionäre in Tara Româneasca intre anii 1840 —1843. Analele Academiei Romane. Séria II. Tómul XXXIV. 1911 — 12. Bue. 1912. 201 — 289. 1., a továbbiakban: Filitti: Turburäri.) A legfiatalabb résztvevő, N. Bälcescu is, amikor a brassói román lapban cáfolni akarta azt, hogy letartóztatása alatt tettlegesen bántalmazták, „előre kitervelt összeesküvésről" írt, melyben egyesek „egyszerre játszották a konspiráns és a provokátor kettős szerepét" (Gazeta deTransilvania 1844. 60. sz. 239.1., a továbbiakban GT). Valóban többen elárulták a mozgalmat (I. Ionagcu: Profesorul loan Brezoianu participant la miscarea revoluponarä din 1840. Analele Universitä^ii Bucuresti. Seria Stiinte sociale. Istoria. 1968. TITS. 1.). Hangsúlyozta is a fejedelem szomszédos nagyhatalmak külügyminisztereinek szánt tudósításaiban — természetesen saját éberségének bizonyítására —, hogy rendőrsége már rég nyomon volt és csak az „összeesküvés" felszámolásának kellő pillanatát várta. (G. Zane: Miscarea revolutionary de la 1840 din Tara Româneascâ. Studii si materiale de istorie modernä. III. köt. 250 — 252. 1., a továbbiakban Zane: Miscarea.) Maga a mozgalom azonban nem „agent provocateur"-ök kezdeményezése nyomán bontakozott ki, mint ezt többen feltételezték (pl. N.rIorga: Histoire des états balcaniques jusqu'à 1924. Paris. 1925. 307. 1., feltételezhetően TS. Regnault: Histoire politique et sociale des principautés danubiennes. Paris. 1855. 204. 1. nyomán). Ami viszont a pert illeti, többen vetették fel azt a kérdést, hogy vajon nem a kormány és a hatóságok által „előre megrendezett játék volt-e". (G. Bogdan—Duicâ: George Haritiu si amicii säi. Tribuna poporului. 1903. 56. sz., G. Zane: N. Bälcescu: Opere I2 köt. 254. 1. egyik jegyzetében. 1963-ban megjelent tanulmányában G. Zane néhány i'ijabb forrás és az eddigi irodalom újjáórtelmezésével viszont biztos kézzel teremtett rendet ebben a zűrzavarban. Tisztázta a hivatalos vád és a „konstruált per" motivációját, a mögötte húzódó valóságot, feltárta a mozgalom szervezeti kiépítésének részleteit, ideológiájának és programjának több sajátos vonását (Zane: Miscarea függelékében új forrásokkal, ua. franciául: Le mouvement révolutionnaire de 1840. Bue. 1964, a továbbiakban Zane: Mouvement).