Századok – 1973
Tanulmányok - L. Nagy Zsuzsa: A szabadkőműves mozgalom szerepe a két világháború között 329/II
362 L. NAGY ZSUZSA A tanácskozás napirendjén a háború tanulságai, következményei és a béke fenntartásának kérdései szerepeltek. A világháború bebizonyította, mint kifejtették, hogy egyetlen ország sem rendezkedhet be elszigeteltségre, hogy Európa súlyos presztízsveszteséget szenvedett az Egyesült Államokkal szemben. A béke fenntartása, Európa pozíciójának megerősítése miatt is sürgették tehát a gazdasági kapcsolatok fejlesztését és szervezetté tételét. A záróhatározat ezen túlmenően azt is ajánlotta, valamennyi.országban hozzanak létre olyan gazdasági szakbizottságokat, amelyek a gazdasági ellentétek békés rendezését dolgozzák ki, s a mozgalom nemzetközileg egységes fellépését tartották szükségesnek e célkitűzések támogatására. E kongresszuson még nagyobb hangsúllyal, mint korábban, felmerült az „Egyesült Európa" gondolatának támogatása, elsősorban gazdasági vonatkozásban.137 A tanácskozás nyilvános üléssel zárult, amelyen a jugoszláv Mihalic joggal emelte ki annak fontosságát, hogy ,,a tegnapi ellenségek", franciák és németek, magyarok, osztrákok, csehszlovákok stb. együtt vannak, s azonos célokért dolgoznak a szabadkőművességen belül. A nemzetközi mozgalom jól érzékelte, hogy Európában nemcsak a francia—német reláció játszik fontos szerepet, hanem a Magyarország és a kisantant államok közötti viszony is.138 A belgrádi kongresszuson megütött hangon, de annál is határozottabban, szélesebb problémákra kiterjeszkedve vetették fel, elsősorban a franciák, a gazdasági együttműködés szükségességét, mint a béke fenntartásának eszközét az 1927-es bázeli tanácskozáson, amelyet a Ligue Internationale hívott össze. Itt azt hangsúlyozták, hogy a termelés és a piac a maga belső törvényei szerint egyre inkább nemzetközivé válik, s ehhez igazodniok kell a kormányoknak is. Forradalomellenes éllel emelték ki, hogy a polgári kormányok egymás ellen folytatott gazdasági harca csak a szocializmus malmára hajtja a vizet, de ellenszenvvel nézték az Egyesült Államok egyre növekvő befolyását is. Egy jellegzetesen polgári koncepció alapján Európa szuverénitását, gazdasági, politikai súlyát szerették volna megvédeni két, számukra „Európán kívüli" nagyhatalommal, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval szemben. Ezért sürgették a korábbinál is határozottabban a francia—német gazdasági együttműködést, a Duna-medence országainak hasonló megbékélését és közeledését, valamint a leszerelést. Az egyetemes szabadkőműves összefogás és összehangolt fellépés, a kölcsönös tájékoztatás érdekében indították meg La Paix с. folyóiratukat Párizsban. Ez az „európai" program sokkal inkább a polgári vágyakat, semmint a realitások tanulságait összegezte. A gondolatkör mélyen élt a mozgalomban, és többször is újrafogalmazták. Bár mindvégig megmaradt benne az az elem, amely egy nyugat-európai polgári alapról elítélte és elutasította az amerikai kapitalizmus agresszivitását, az amerikai életformát, erősebben hatott benne és érvényesült a későbbiekben is a szovjetellenesség. Bizonyos véleménykülönbségek érezhetőek voltak a határozott hangot megütő franciák valamint a német delegáltak egy része között. A Ligue Internationale komitéja ezért, amelynek élén továbbra is Fritz Ulmann állt, titkára pedig a bécsi Eugen Lennhoff nagymester lett, olyan határozatot terjesztett be, hogy azt egyhangúlag elfogadhassák. Ezért a pártpolitikában való semlegességet, az általános szabadkőműves ideálok képviseletét hangsúlyozta, s nem érintette a vitatott kérdéseket, mint ezek részproblémáit. 137 La Paix, 1926. dec. külön szám. 32 — 43.1. Compte rendu de la manifestation. 138 La Paix, 1926. dec. külön szám. 51 — 55.1. Compte rendu de la manifestation.
