Századok – 1973
Tanulmányok - Tilkovszky Loránt: A Volksbund utolsó éve és a magyar nemzetiségpolitika (1944. március 19.–1945. április 4.) 25/I
28 TILKOVSZKY LORANT bundnak — nem utolsósorban a Deutsche Mannschaft alakulatok révén — ebből ki kell vennie részét.8 Az ország megszállását követően megindult politikai jellegű letartóztatások során a Gestapo nem a Volksbundra támaszkodott elsősorban; címlistáik összeállításában a budapesti német követség és az NSDAP Külföldi Szervezetének (Auslandsorganisation: AO) Henry Esp vezette Magyarországi Csoportja (Landesgruppe Ungarn) játszotta a főszerepet.10 Tény azonban, hogy az azonnal letartóztatottak közt szerepelt Gratz Gusztáv, aki a Magyarországi Német Népművelődési Egyesület (Ungarländisch-Deutscher Volksbildungsverein) élén harcolt 1938 végéig a Basch-féle irányzat ellen;11 a Volksbund más, „renegát német" ellenfelei letartóztatására később került sor.12 A Volksbund-féle „Megoldási javaslatok"-ban sorra vett hat eshetőség legsúlyosabbika, Magyarország német megszállása, megtörtént tehát, de nem járt együtt a szuverenitás olyan drasztikus megszüntetésével, ahogy a Volksbund idevágó javaslatai előirányozták. A németek az ország megszállásával eleve nem mellőzni, hanem a maguk érdekének megfelelően megalapozni kívánták a politikai megoldást, tehát nem egy magyar hivatalnokkormányra támaszkodó német katonai közigazgatás bevezetését akarták, hanem egy, a szélsőjobboldali politikai erőkre támaszkodó, a szuverenitás látszatát fenntartó, német szempontból feltétlenül megbízható kormányra, amely feleslegessé teszi a túlságosan nagy erőket igénybe vevő, és külpolitikailag kedvezőtlen hatású német katonai közigazgatás bevezetését Magyarországon. Egy olyan „szuverén" kormány politikai bázisául, amely biztosíték lenne az eddigi kormánypolitikával való szakításra, és egy „új kurzus" kialakítására, leginkább a kormánypárt jobbszárnya és a Nemzetiszocialista Pártszövetség mutatkozott, amelyben Imrédy Magyar Megújulás Pártja a Pálffy Baky-féle Magyar Nemzetiszocialista Párttal fogott össze.13 A német birodalom új magyarországi követe és teljhatalmú megbízottja, Veesenmayer folytatta a tárgyalásokat a kormányzói méltóságában meghagyott Horthyval, aki azonban nem volt hajlandó kívánságára Imrédyt bízni meg kormányalakítással, hanem az adott helyzetben az eddigi berlini magyar követet, Sztójay Dömét találta alkalmasnak, és a németek által végül is elfogadhatónak, a kormányelnökségre. Az alkudozások eredményeként az új kormány lényegében az eddigi kormánypárt szélsőjobboldalának és az Imrédy-pártnak az embereiből alakult meg, de egyelőre Imrédy részvétele nélkül; a Pálffy—-Baky-féle pártból egyedül Baky jutott szerephez, államtitkárként. A kormány honvédelmi minisztere Csatay Lajos vezérezredes lett, aki Horthy bizalmi embere volt.1 4 Ez a kormányalakítás, minthogy nem a német részről előterjesztett személyi javaslatok egyszerű elfogadásával, hanem kompromisszum útján jött létre, német szempontból nem tűnt eléggé megnyugtatónak. Nem akarván esetleg túlfeszíteni a húrt, átmenetileg elfogadták, mert a megoldás sikertelensége, elhúzódása számukra kellemetlen lett volna, de kezdettől fogva foglalkoztak átalakítása gondolatával. A Volksbund propagandájában, amely ezek-9 Uo. Birkás Géza tanúvallomása. 10 Uo. Bäsch Ferenc vallomása. 11 Uo. Gratz Gusztáv tanúvallomása. 12 Uo. Kussbach Ferenc tanúvallomása. 13 Lackó Miklós : Nyilasok, nemzetiszocialisták, 1935—1944. Budapest. 1966. 313 — 314. 1. 38 OL Minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1944. ápr. 26.
