Századok – 1973

Tanulmányok - Szabolcs Ottó lásd Berend T. Iván - Székely György: Németország változásai Cranach életútján 303/II

NÉMETORSZÁG VÁLTOZÁSAI CRANACH ÉLETÚTJÁN 315 zolt, de 1520-ig még tovább nőtt ez a templomi kincstár 18 855 darabra. íme a drága egyház, amit a drezdai gyűjtemények is érzékeltetnek.3

3 Lucas Cranach azonban képes volt a maga reformáció előtti művészetében a vallásosság változásait is érzékeltetni és kijelölni az ember új helyét a vallásos festészetben. Ezzel valami újat indított el, és ezáltal már a XVI. század elején önálló egyéniség akkor is, amikor Bécsben nem kerülte el a dunai iskola hatását. A „Keresztrefeszítés" ábrázolásában (1502) ugyanis előfordul nála az a nagy változás, hogy a megfeszített a kép központjából oldalra szorul és a középhelyet a megváltottak, emberek foglalják el. Az ezt követő „Menekülés Egyiptomba" pihenő családi képének (1504) központjába ugyancsak az ember nyomult, az ősz szakállú és kopasz férfiú, kék köntösben és vörös általvető köpenyben, míg Mária és a Jézuska a jobb, az angyalkák csoportja a bal alsó sarokba szorulnak. József, az ács központi alakká emelkedése Cranachnál és Dürernél előrelépés a középkori művészet szerkesztésmódjához, szemléletéhez képest. „Madonna gyermekkel" változataiban Cranach az anyát és valamilyen gyümölccsel ábrázolt gyermekét ugyancsak a reális tájba helyezi. Mögöttük éppúgy ott a sziklacsúcson vagy havas hegyen elhelyezkedő vár, mint még az Egyiptomba vezető úton is.84 De társadalmi síkon is közeledett Lucas Cranach művészete a reformáció követelményei felé. Sokalakos és a kereskedelem áruit realisztikusan ábrázoló képe „A kufárok kiűzése a templomból" ebbe az irányba mutat. Már 1516-ban fába metszette Keresztelő Szent János prédikációját minden korú és jómódú meg közepes helyzetű emberek erdei gyűléseként, amint a megkapóan kidolgozott természeti környezetben elmélyülten hallgatják a gesztikulálva prédikáló, rongyokba öltözött glóriás férfiút. Már nyíltan a reformáció szolgálatában készítette 1521-re Cranach és műhelye a „Krisztus és Antikrisztus" fametszetsorozatot, 13 kép-párban bemutatva a krisztusi szegény egyház és a pápai gőgös egyház ellentétét. Ezzel már Luther egyik vitairatát, a pápaságot az Antikrisztus birodalmának bélyegző tézisét támasztotta művészeti eszközeivel alá. Anélkül, hogy tovább követhetnők Cranach minden reformációs tételt hirdető festményét, csak jelezhetjük, hogy a reformáció győzelme, a parasztháború veresége után elapad és erőtlenné válik a dogmatikussá szerveződött lutheri egyházat szolgáló művész ebbeli tevékenysége.35 33

Révész Imre: A reformáció (Bp., 1932) 14. 1.; Heinrich Boehmer : Der junge Luther (6Leipzig, 1964) 161. 1.; Leonhard von Muralt — stb.: i. m. 220. 1.; Sibylle Harksen : Die Schlosskirche zu Wittenberg (Berlin—Leipzig, 1966) 3, 6 — 8, 10. 1.; Wittemberger Heiligthumsbuch, illustrirt von Lucas Cranach d. Aelt. (Wittemberg in Kursachsen 1509; Facsimile München, 1884); J. Jahn: Cranach 16. 1.; G. Rudlojf-Hille : Lucas Cranach der Ältere. Katharinen-Altar 12. 1.; O. Thulin : Die Wittenberger Lutherstätten 6. 1.; Katalog der Ausstellung Von der Freiheit eines Christenmenschen. 22 — 23. 1. (F. Anzelewski szövege); Jutta Nicht: Historische Prunkkleidung (Dresden, 1963) 30, 32. ábra és magyarázata. 34 W. Andreas: i. m. 602. 1.; G. Brendler : i. m. 84 — 85. 1.; J. Jahn: Cranach 7. 1. és 5, 27, 28. képes tábla; Katalog der Älteren Pinakothek zu München 24. képes tábla; P. Descargues : i. m. 18—19. 1.; W. W orringer : i. m. 72 — 74. 1.; Heinz Lüdecke : Kunst in Bezug auf den Menschen (Bildende Kunst, Heft 5. 1971) 233.1.; Id. L. Granach : Madonna. Prága: Národní Galerie v Praze. Sbirka starého umëni. 35 Katalog der Ausstellung Von der Freiheit eines Christenmenschen 87 — 88, 138. 1. (F. Anzelewski szövege); H. Posse : i. m. 9.1.; Id. L. Cranach : A pénzváltók és kereskedők kiűzése a jeruzsálemi templomból. Drezda, Gemäldegalerie-Zwinger; Heinz Ludecke : Lucas Cranachs revolutionäre Graphik (Aufbau 1953, Heft 10.) 870, 872. 1.; Gerhard Winkler : Revolutionäre Grafik von der Dürerzeit bis heute (Bildende Kunst, Heft 5. 1971) 266 — 257. 1.; Leonhard von Muralt stb.: i. m. 215. 1.; Kunst der Reformationszeit.