Századok – 1973
Tanulmányok - Diószegi István: A magyar függetlenségi ellenzék és a Monarchia külpolitikája 1900–1914 3/I
14 DIÓSZEGI ISTVÁN tika éles kritikája volt, amelyet Károlyi Mihály azért marasztalt el elsősorban, mert ebből a politikából hiányzott a vezérgondolat, ő maga a balkáni népek szabad fejlődését szögezte le vezérgondolat gyanánt, és miközben élesen elítélte a múltban követett külpolitikát, a Szerbiával és Bulgáriával való baráti együttműködést ajánlotta. A barátság azonban nem szólt minden balkáni államnak. Károlyi Mihály és a függetlenségiek nagy része élesen elítélte a második Balkán-háborúban fellépő és a Monarchiával szemben is inkorrekt módon viselkedő Romániát. A függetlenségiek vezetője olyan éles szavakat használt a delegáción Romániával szemben, hogy az elnöknek kellett a hangnem megválasztására figyelmeztetnie.7 4 Románia elmarasztalásának legfőbb oka az volt, hogy rádöbbentek: a keleti szomszéd Erdélyre pályázik, katonaidiplomáciai eredményei révén a siker reményével gondolhat régi álmai megvalósítására. A román fenyegetés optikáján kersztül az egész hármasszövetség újra kedvezőtlen beállításba került, és Németországra ismét a szemrehányások sorozata zúdult. A régi sérelmek felelevenítése mellett most a legfőbb kifogás Románia támogatása volt, és maga Károlyi is ingerült hangon reklamálta, hogy a Wilhelmstrasse hagyjon fel az ,,extratourok"-kal és ne bátorítsa a román ambíciókat.75 A Monarchia egész külpolitikai horizontját szemügyre véve Károlyi azt ajánlotta, hogy Ausztria-Magyarország folytasson önálló, céltudatos politikát, igyekezzék megszabadulni a bántó német gyámkodástól és egészében véve a két hatalmi tömb között mutatkozó ellentétek kiegyenlítése érdekében fejtsen ki erőfeszítéseket.7 6 Az őszi delegáción megfogalmazott külpolitikai program rövidesen újabb gondolatokkal gazdagodott. 1914 tavaszán Lovászy Márton már arról beszélt, hogy a Monarchiának a hármasszövetség helyett más kapcsolatok kiépítését kellene szorgalmaznia és az antant hatalmakkal való együttműködést, különösképpen az Oroszországgal való megegyezést szorgalmazta. 7 7 És a függetlenségi párt nem maradt meg a szavaknál. Károlyi Mihály több ízben Párizsba látogatott, és a nyár folyamán napirendre került a Függetlenségi Párt pétervári látogatásának terve.7 8 A világos vezérgondolatoktól vezetett függetlenségi külpolitika a német szövetség eszméjétől eljutott az osztrák-magyar orosz együttműködés gondolatáig. Hogy az 1914 tavaszán kiformálódott külpolitikai program hogyan állta ki a világháború próbáját, hogyan távolodtak el, majd kanyarodtak ismét vissza az eredeti elképzelésekhez, az már további kérdés, amelynek taglalása nem tartozik jelen tanulmányunk lapjaira. * A magyar közvélemény külpolitikai jellegű megnyilvánulásai a XIX. század második felében jól kitapintható és tartósan ható eszmei-politikai indítékokra vezethetők vissza. A meggondolások között első helyen a veszélyeztetettség érzése állott. A magyar államiságot akár a független államról, akár a Monarchián belül elhelyezkedő Magyarországról volt szó — az orosz 71 Bizottsági napló 1913. 49. 1. 75 Uo. 76 Bizottsági napló 1913. 51. 1. 77 Bizottsági napló 1914. 208. 1. 78 István Dolmányos : Mihály Károlyi et le voyage de Saint Pétersbourg. (L'idée d'une alliance russo -hongroise en 1914.) Annales Universitatis Budapestinensis. Sectio Historica. Tom. V. pp. 147 — 184.
