Századok – 1973

Történeti irodalom - Munkásénekek 1919–1945. Magyar munkásmozgalom és zenekultúra a két világháború között (Ism. Gecsényi Lajos) 164/I

164 TÖRTÉNETI IRODALOM A közölt egykorú dokumentumok olykor a mai olvasó számára magyarázatot kívánnak. Ilyen pl. a 128—129. lapon az 1945-ös őszi választások eredményeinek közlése, a Tisza-vidék egymásnak ellentmondó adataival ós kommentáraival. Apró sajnálatos hiba, inkább elírás olvasható néhány történeti esemény dátumánál. Mint pl. az 1944 júliusi Hitler-ellenes merénylet, a Lakatos-kormány megalakulásának napja esetében. Végül talán annyit, hogy helyi szempontból nem ártott volna egy földrajzi névmutató közlése a kiadvány függelékében. E néhány apró észrevétel mellett elmondhatjuk, hogy a szolnoki kiadvány hasznos és jó munka, előrevivő kezdeményezés a helytörténeti-honismereti munkában, a tudományos ismeretterjesztésben. GECSÉNYI LAJOS MUNKÁSÉNEK 1919-1945 Magyar munkásmozgalom és zenekultúra a két világháború között (Összeállította: Czigány Gyula) (Budapest, Zeneműkiadó, 1967. 182 1.) Munkásmozgalom-történeti kutatásaink egyik mindmáig elhanyagolt területe a munkáskultúra, a munkásmozgalom és a kultúra kapcsolata. Az évtizedes adósság törlesztésére kisebb-nagyobb kísérletek történtek már a különböző részkérdésekben, de a rendszeres feltárás nem kezdődött meg. A számos fehér folt egyikének eltüntetéséhez járul hozzá a Zeneműkiadó által kezdeményezett kiadvány, neves zenetörténészek, kultúrhistórikusok közreműködésével. A kötet célja, hogy a két világháború közötti időszak munkásmozgalmi dal- és zenekultúrájából adjon ízelítőt, elsősorban négy tragikus sorsú, tehetséges zeneszerző és kórusvezető: Justus György, Szalmás Piroska, Vándor Sándor, Kuti Sándor életútjának, tevékenységének bemutatásával. Maróthy János „Zeneművészet ós munkásmozgalom Magyarországon" c. tanulmánya az egész problematika vázlatos, de átfogó ismertetését adja. Történetileg elemzi a zene és a munkásosztály kapcsolatának alakulását s különös gondot fordít a parasztdal és munkásdal összefüggéseinek, a klasszikus zene hatásának, valamint az egyes műfaji problémáknak a bemutatására. Világos okfejtése felvázolja a munkáskultúra — nemzeti kultúra — emberi kultúra viszonylatának legfontosabb' csomópontjait. Tiszay Andor: „Az elfelejtett Justus György" c. biografiája, számos személyes emlékkel színezve, a harmincas évek egyik kitűnő munkáskórus-vezetőjének, zeneszerzőjének, zenekritikusának tevékenységét tárgyalja. Justus Berlinben folytatta zenei tanulmányait, majd hazatérése után a Kassák-féle Munkakör kórusának szervezője és karnagya. 1941-ben Szalmás Piroska halála után a Szalmás-kórus vezetője volt. Életét a fasiszta terror oltotta ki. A világháború előtti munkáskórus-mozgalom fogalommá vált alakjairól, Szalmás Piroskáról és Vándor Sándorról Pécsi Sándor és Flórián László közöl — emlékekkel ugyancsak bőven megtűzdelt — életrajzot. Vándor Sándorról (illetve a Vándor-kórusról) külön visszaemlékezés-összeállítást is olvashatunk, melyben testvérei, barátai és elvtársai, tanítványai emlékeznek vissza a kommunista kultúrmozgalom neves személyiségére. Két tudományos igényű zenetörténeti tanulmány — Fejes György tollából — Kuti Sándor és Vándor Sándor zeneszerzői alkotómunkáját, fennmaradt műveit vizsgálja. Mindkettő több, eddig ismeretlen életrajzi adatot is tartalmaz.