Századok – 1973

Történeti irodalom - Somogy megye múltjából 1970; 1971 (Ism. T. Mérey Klára) 157/I

161 TÖRTÉNETI IRODALOM három, az üveghuta nyersanyag felvételéről, termeléséről és eladásáról készített táblázat egészíti ki. Megítélésem szerint az értekezés egyik legértékesebb része a huta munkásairól szóló fejezet, amely a história domus és a schematizmus anyagának felhasználásával kiegészítve közli a hutában dolgozó munkások nevét, valószínű eredetét, rámutatva arra, hogy egy ilyen kis manufaktúrában is milyen fontos volt a szakértelemmel rendelkező munkásság. Sokoldalú analízisével rámutat arra, hogy egy kisebb üzemről készített tanulmány is hézagpótló lehet kétséges történeti problémák megoldásában. A következő tanulmány Tóth Tibor munkája, aki a mernyei uradalom irányítási és ellenőrzési rendszerét elemzi a reformkor idején. Munkája jó példa arra, hogy milyen kincsesbányái gazdaságtörténetünknek az uradalmi levéltárak ! Nemcsak a tanulmány címében jelzett tárgy kerül — a korabeli üzemtani tanulmányok ismeretében is — szakszerű kiértékelésre, hanem a jegyzetanyagban is felbukkan sok értékes és figyelemreméltó megjegyzés. Itt kerül elő először olyan — a tisztek leveleiben felbukkanó — adat, amelyből megtudjuk, hogy Somogyban is olvasták, ismerték Széchenyi Hitel című munkáját a jobbágyok. Éles vonásokkal bontakozik ki egy kapitalizálódni kezdő mezőgazdasági nagyüzemnek az egyes időszakokban az átlalkulás különböző formáit bemutató képe. Simonffy Emil tollából származik a következő tanulmány, amely már a jobbágyfelszabadítás utáni időszakba vezeti az olvasót. Tárgya a Kaposváron lefolyt elkülönítés és tagosítás. A mezővárosok sorában Kaposvár a fejlettebbek között volt, bár számára az igazi fellendülést csak a XIX. század második felében kiépült vasúthálózat hozta meg. Fontos kérdés azonban, hogy a feudalizmusból a kapitalizmusba történt átmenet milyen anyagi körülményeket teremtett nemcsak a mezőgazdasági lakosság, hanem a város közössége számára is. Hiszen ez adta meg alapját a város további fejlődésének. Simonffy sokoldalú elemzéssel mutatja be a pert, amelynek külsőségeit is mintaszerűen ismerteti. Kaposváron az úrbéri örök egyezség időpontjával szinte egyidőben a birtokokat is tagosították, és ennek folyamatát ugyancsak példamutató alapossággal mutatja be a szerző. A kötet tanulmányai sorában a XIX. század problémáival kezdődő, de már jelen századunkba is átnyúló tanulmány következik: Erdősi Ferenc az egykori Drávahajózásról és annak Barcs fejlődésében betöltött szerepéről közölt adatokat. A Dráva a nyersanyag és áruszállítás egyik természetes eszköze, már a XVIII. század végén kisebb hajókat hordott a hátán, sőt az ország első gőzhajóját, a Caroline-t is 1817-ben a Dráván bocsátották először vízre. A szerző bemutatja a Dráva-hajózás főbb történeti szakaszait, amelyek közül az elsőt a XVIII. századtól a XIX. század közepéig tartónak jelzi. Ekkor még kisebb hajók járták a Drávát, annak szabályozatlansága miatt igen nehéz körülmények között. A második korszak az 1850 — 70-es évek gőzhajózása, amely ugyancsak a folyó szabályozatlansága miatt nem volt kifizetődő. Ezt az 1880-as évektől az első világháborúig terjedő időszak követte, amikor a folyó szabályozása után a hajózás fellendült. A DGT bekapcsolódása és a Dráva-hidak felépülése Barcsnak, a drávai kikötővárosnak hallatlan nagy fellendülését eredményezte. A negyedik időszak a két világháború közti korszak a kialakult politikai viszonyok miatt a Dráva-hajózás visszafejlődését vonta maga után. A szerző gazdaságföldrajzi munkák, statisztikai feldolgozások és sajtóanyag alapján néhány markáns vonással vázolja fel Barcs fejlődését és visszaesését. Jenei Károly tanulmánya elsősorban az ipartörtónészek számára jelent sokat. A Mezőgazdasági Ipar Rt Somogy megyei üzemeit ismerteti 1890 —1948-ig, az államosításig. S mivel ezen üzemek közül a legjelentősebb egyben Déldunántúl legnagyobb üzeme: a kaposvári cukorgyár, tanulmánya az egész iparág történetéhez is jelentős 11 Századok 1973/1