Századok – 1973
Történeti irodalom - Sarlós Béla: Deák és Vukovics két igazságügy-miniszter (Ism. Szabad György) 133/I
137 TÖRTÉNETI IRODALOM új törvények szentesítése előtt felfüggesztette a testi büntetések végrehajtását, és intézkedést kért felváltásukra más büntetésnemmel. Noha néhány további törvényhatóság is hasonlóan járt el, Deák, akinek az állásfoglalása ebben Sarlós szerint „teljesen megfelel a földbirtokos osztály érdekeinek", a tömegmozgalmak kibontakozása idején elhárította a kért rendelet kibocsátását. Arra csak utódja, Vukovics vállalkozott. De a forradalom leverésével az ő rendelkezése is hatályát vesztette, s a testi büntetés felszámolására csak nagysokára, a dualizmus korában került sor, tegyük hozzá: a Deák-párti kormányzat halogatását megsokalló ellenzéki kezdeményezés nyomán. — Sarlós Béla — nyilván a kérdéskör feldolgozottsága folytán — csak sommásan foglalkozik Deák 1848 szeptemberi, a feudális maradványok egész sorának felszámolását célzó törvényjavaslatával. Nagy figyelmet érdemel az a véleménye, hogy Deák a javaslat becikkelyezését mintegy előfeltételnek tekintette a törvény előtti egyenlőség teljessé tételéhez, azaz a feudális viszonyok maradéktalan felszámolására kívánta alapozni a polgári jogegyenlőség hiánytalan megvalósítását. Rendkívül fontos ebben az összefüggésben is a szerző utalása a képviselőház 1848. december 14-i határozatára, amely Kossuth javaslatára Deákot bízta meg „a büntető törvénykönyv kész tervének eskiidtszéki elvre fektetve átdolgozásával". Ez a megbízatás, amit Deák készséggel vállalt, azt célozta, hogy az új Magyarország jogrendjének alapjává a kitűnő reformkori munkálat demokratikus irányban továbbfejlesztett változatát tegyék meg. Sarlós Béla több vonatkozásban saját korábbi kutatási eredményeit is megújítva szól az 1849 februárjában a vésztörvényszékek felállításáról rendelkező jogszabály születéséről, maguknak a rendkívüli törvényszékeknek a működéséről, feloszlatásuk, illetve átszervezésük körülményeiről. Kiemelést érdemel annak hangsúlyozása, hogy a „vésztörvény" érdemileg a Deák által 1848 nyarán a képviselőház kívánságára készített tervezetre épült. Igen fontos a szerző azon megállapítása is, hogy Vukovics, miután sor került a törvény intencióit egyes esetekben antidemokratikus módon eltorzító helyi vésztörvényszékek feloszlatására, az újonnan felállított országos központi vésztörvényszéket úgy szervezte meg, hogy az szükség esetén a legmagasabb rangú katonai vezetők felett is mondhasson ítéletet. Ugyanakkor szembefordult azzal a megyei nemesség vezető köreiben formálódó és Szemere által támogatott törekvéssel, hogy a parasztmozgalmak ellenében a „régi mintájú statáriális bíróságok" működtetésének eszközéhez nyúljanak. Összefüggött ez azzal, hogy Vukovics a parasztság sérelmeinek orvoslását a jobbágyfelszabadító törvények hézagainak kitöltésében kereste, formálódó törvényjavaslatában látta a paraszti nyugtalanság lecsillapításának igazi eszközét. — Vukovics igazságügy -miniszteré volt a kezdeményező szerep a régi feudális felsőbírósági rendszer átalakításában és a „kegyelmi törvényszék" felállításában is. Az utóbbival Kossuth kormányzóelnök egyetértésével a hajdani egyik legféltettebb (mert az abszolutista törekvések kiszolgálóinak végső menedéket biztosító) felségjog került ki az államfő kezéből. Ténylegesen is, szimbolikusan is tanúsítja ez az átalakulás híveinek tudatos törekvését arra, hogy a hatalom birtokában tőlük telhetően mindent megtegyenek, hogy Magyarország jogrendje a béke helyreálltával polgári értelemben véve következetesen alkotmányossá váljék. Sarlós Béla lényeges összefüggéseket feltáró, sok érdemi újat adó tanulmányának eredményeit summázva azt emeli ki, hogy Vukovics miniszteri működése során kiegészítette és továbbfejlesztette Deák kodifikációs munkáját, amit méltán ítél kivételesen nagy jelentőségűnek a polgári átalakulás jogi előkészítésében. Nagy érdeklődéssel várjuk a munka gondolatgazdag utalásokban már előlegezett folytatását, a két politikus szerepvállalásának bemutatását abban a küzdelemben, amely a polgári demokratikus vívmányok megújítására, sőt továbbfejlesztésére, illetve megcsonkításukra, sokban megmásításukra törekvő erők között történelmünk következő fejezeteiben bontakozott ki. SZABAD GYÖRGY