Századok – 1973

Történeti irodalom - Deutsche Reichstagakten unter Kaiser Karl V. Bd. VIII. (Ism. Sinkovics István) 131/I

TÖRTÉNETI IRODALOM DEUTSCHE REICHSTAGSAKTEN UNTER KAISER KARL. V. BAND VIII, 2 HALBBÄNDE Bearb. v. Wolfgang Steglich. Herausg. durch d. Historische Kommission bei der Bayerischen Akademie d. Wissenschaften (Deutsche Reichstagsakten. Jüngere Reihe VIII) (Göttingen, Vandenhoeck & Ruprecht 1970/71. 1292 1.) A Deutsche Reichstagsakten kiadványsorozat megindításának az volt a célja, hogy a Német Birodalom történetére vonatkozólag forrásanyagot tegyenek közzé a XIV. század második felétől kezdve. Az iratok kiválasztásában és megjelentetésében mint csomópontokat a birodalmi rendek gyűléseit vették alapul. A királyi udvar ugyanis ekkor már nem számított valódi politikai központnak. A gyűlések viszont többnyire túlnőttek a helyi érdekeken, napirendjükön a Német Birodalom legfontosabb kérdései szerepeltek. A rendi gyűléseket később birodalmi gyűlésnek (Reichstag) nevezték. A kiadványsorozat az 1376. évvel kezdődik. 1867-ben jelent meg az I. és 1928-ban a XVI. kötet, amely 1442-ig haladt (közben azonban az Albert uralkodása második részét felölelő XIV. kötet nem jelent meg). A forrásanyag növekedése egyre nehezebb feladatok elé állította a kiadókat, egyúttal változtatást kívánt az iratok válogatásán és a közzétételük módján is. Amikor úgy látszott, hogy a Reichstagsakten közzététele beláthatatlan ideig fog tartani, 1886-ban a Historische Kommission úgy határozott, hogy V. Károlytól kezdődően párhuzamosan új sorozatot kezd. A régebbi sorozat (ältere Reihe) mellett megindult tehát az újabb sorozat (jüngere Reihe). Ennek az utóbbinak az I. kötete, amely V. Károly megválasztásával foglalkozik, 1893-ban jelent meg. 1896 és 1905 között viszonylag gyors egymásutánban tették közzé a II—IV. kötetet az 1521 —24. évek anyagáról, de azután az első világháború és az utána következő idők miatt itt is hosszú szünet következett, és csak 1935-ben látott napvilágot a VII. kötet, amely 1529 áprilisáig haladt. Ezután azonban a kiadvány jövője is kétségessé vált, mert a második világháború alatt 1943-ban elégett a csaknem teljesen kész V—VI. kötet kézirata, 1944-ben pedig megsemmisült az az összeállítás (Akten-Repertorium), amely 1555-ig terjedt és így a további köteteket készítette elő. A nagy veszteségek ellenére a jüngere Reihe eorozat folytatása újból megindult, ós ennek eredményei is mutatkoznak. 1962 —63-ban fotomechanikus eljárással új kiadásban jelentették meg az I — IV. és a VII. kötetet. Nemrégen pedig két félkötetben adták ki a VIII. kötetet. A két sorozat kötetein a több, mint 100 óv alatt a kutatók egész sora dolgozott, az iratok kiválogatásának és közzétételének módszere is fejlődött, aminek jelentősége túlnő a sorozat keretein. E problémák a Magyar Országgyűlési Emlékek folyamatban levő munkálatai számára is tanulságosak. Ismételten felvetődött az az alapkérdés, hogy a kiadvány csak a birodalmi gyűlések történetét mutassa-e be, vagy pedig mondanivalóját a Birodalom történetére szélesítse-e ki. Már a VII. kötetben is az az álláspont kerekedett felül, hogy a birodalmi gyűléseket nem lehet elszigetelten nézni, hanem figyelembe kell venni az előkészítő egyéb üléseket, tárgyalásokat, levelezést, mert csak így lehet a legfontosabb rendi gyűléseket a fejlődés menetébe állítani. így a VII. kötet a regensburgi és a speyeri birodalmi gyűlésen kívül a közbeeső többi megbeszélésre is kiterjesztette a figyelmét. Ez az irány feltétlenül 9*