Századok – 1973

Folyóiratszemle - Daumard A.: Franciaország társadalmi struktúrájának alakulása az iparosítás időszakában (1815–1914) 1285/V–VI

1286 FOLVTÓIRATSZEMLE dalma nem azonos a XIX. sz. elejeivel. A francia gazdaság mély változáson megy át az időszak folyamán, mely azonban egyáltalán nem hirtelen megy végbe és nem totális jellegű. A francia nagyvárosok társadalmi szerkezetét a szerző három szempontból vizsgálja: 1. Javult-e, vagy romlott az időszak folyamán a franciák anyagi helyzete (a pauperizálódás kérdése); 2. az egyes társadalmi rétegek egymáshoz viszonyított helyzete, a társadalmi különbségek alakulása, s végül a két előbbi összegzése és szintetizálása; 3. a különböző társadalmi helyzetű francia állampolgárok — akiket a szerző ,,tömeg"-re és ,,elit"-re oszt — elfogadták-e alapjában a XIX. századi gazdasági-politikai-társadalmikulturális rendet, a franciaországi „civilizációt", mégha számosan közülük reformokat is követeltek vagy a forradalmi megoldás hívei voltak. A szerző tehát mindenekelőtt arra keres választ, hogy az átalakult gazdasági struktúra és ennek társadalmi kihatásai olyan társadalmat hoztak-e létre, melynek tömege kötődós nélküli, gyökértelen elemekből állt, vagy pedig egyensúlyi helyzet maradt-e fenn a forradalom és a napóleoni időszak örökségeként, a XIX. századi liberális francia rezsimnél kikerülhetetlen s normális összeütközések ellenére; egyszóval válságban volt-e, válságba került-e a tárgyalt időszak során a francia gazdasági-társadalmi rend, vagy csak időleges válságperiódusai voltak. Végül e kérdések hátterében igen fontos, de terjedelménél fogva is ma még jórészt feltáratlan problémát vet fel a szerző: az egyes társadalmi kategóriákon belül mi volt az iparosítás hatása az egyének helyzetére, vagyonára. A felvetett kérdések kifejtése során Daumard először az iparosítás és a társadalmi dinamizmus kapcsolatát vizsgálja. Az iparosításban a társadalmi dinamizmus döntő tényezőjét látja, de leszögezi, hogy ez csak egy aspektusa volt az általános gazdasági fellendülésnek, és nem szabad alábecsülni a kereskedő- ós pénztőke modernizálódásának jelentőségét. A korszak folyamán Franciaországban a tulajdonosok száma megkétszereződött, míg a lakosság 1/5-del nőtt, ipari és kereskedelmi nagyvállalatok alakulása mellett a kisüzemek is fennmaradtak, sőt fejlődtek, bár gazdasági szerepük csökkent. A század közepéig a társadalmi felemelkedés leggyakoribb módja a faluról a városba való átköltözés, a kézművesség felcserélése a gyárban való elhelyezkedéssel, a következő lépés pedig saját üzemalapítás volt. Ez a folyamat a tulajdonosok számának növekedését és részleges felfrissülését eredményezte, de a század közepétől egyre fokozódó megmerevedés tapasztalható. A mezőgazdasági népesség számaránya 1846-ban 76%, 1911-ben 56,8% volt. Míg a munkások száma 1876 és 1911 között 17%-kal nőtt, a harmadik szektorban dolgozóké 142%-kal. A bérből-fizetésből élő rétegek vizsgálatánál a szerző elsősorban azt a tényt emeli ki, hogy kezdő tőke nélkül is lehetővé vált polgári karrier új formái alakultak ki — a szabad értelmiségi pályák mellett — alsóbb szinten a vállalatok irodáiban, de a korszak vége felé egyre nagyobb számban volt szükség hozzáértőkre a nagyvállalatok vezetésében is. Tanulmánya következő fejezetében a szerző arra keres választ, hogy az előbbiekben vázolt társadalmi mozgás, dinamizmus aránya mekkora volt a társadalom egésze szempontjából, milyen volt és hogyan alakult az anyagi javak elosztása. A hagyatékok alapján a szerző arra a következtetésre jut, hogy a tárgyalt időszak során az életszínvonal lassú javulása tapasztalható, de az elosztás aránya, a gazdasági hierarchia többé-kevésbé változatlan maradt. A nincstelenek aránya a nagyvárosokban 60—70% körül mozgott, a leggazdagabb és legszegényebb aránya változatlanul 1 : 10 000 maradt. A tőkekoncentrációt is a stabilitás jellemezte, a középvagyonok száma nem változott, de az egészen belüli részarányuk értéke a felére csökkent. A gazdasági hierarchia permanenciájának megállapítása után Daumard a társadalmi hierarchiában és tudatban bekövetkezett változásokat tárgyalja. Megállapítja, hogy a tradicionális uralkodó elit sokáig megőrizte szerepét. A nemesség Párizs lakosságá-