Századok – 1973

Történeti irodalom - Hegedűs Sándor: Az utolsó trónfosztás (Ism. L. Nagy Zsuzsa) 1277/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1277' Feltétlenül egyet kell értenünk az angol történésszel abban, hogy a Potyomkinlázadás szervezetlen, spontán megmozdulás volt és bukását is elsősorban a matrózok bizonytalankodása, habozása okozta. Az OSzDMP forradalmasító munkája, a japánoktól elszenvedett vereségek és az 1905 elejétől Oroszországban terjedő forradalmi hullám azonban a Fekete-tengeri flotta katonái között is éreztette hatását: az őszre tervezett felkelés előkészítésére megalakították a Szevasztopoli Matrózközpont nevű szervezetet, amelyre a szerző az előzmények különben is igen vázlatos tárgyalása során esak közvetve utal. Ennek a Matrózközpontnak az egyik vezetője és egyben a Potyomkin páncélos szociáldemokrata pártszervezetének irányítója volt Vakulencsuk, aki a könyvben csak egyszerű közlegényként szerepel, mint a felkelés mártírja. A könyv leírásával ellentótben a szociáldemokratákkal csak szimpatizáló, politikailag elkötelezetlen Matyusenko csak Vakulencsuk halála után vette át a hajó matrózainak irányítását. Matyusenko személyes ingadozásainak bomlasztó hatását elhanyagolja a munka, gyakori következetlenségét, habozását józan megfontolásként tünteti fel. így pl. pozitívan értékeli Hough Alekszejevnek, a Potyomkin hadnagyának kapitányi kinevezését, mivel szerinte a matrózok között elengedhetetlenül szükséges volt a tekintélyelv érvényesítése — pedig ez is a forradalmárok bizonytalanságának jele volt. Hiteles képet ad a könyv Odessza helyzetéről a Potyomkin-lázadás idején, jól jellemzi a különböző forradalmi csoportokat. Nem ír azonban ezek egymáshoz való viszonyáról, és nem elemzi az odesszai szociáldemokrata szervezet belső helyzetét. Nem említi, hogy az odesszai pártszervezetben ebben az időben mensevik befolyás érvényesült: az odesszai bolsevikok gyengesége pedig jelentős szerepet játszott az odesszai munkások ós a Potyomkin matrózai közötti együttműködés meghiúsulásában. Mivel — ahogy már erre utaltam — a saját szerepót bizonyára megszépítő és kiemelő Feldmann memoárjaira támaszkodik elsősorban a könyv szerzője, eltúlozza Feldmann jelentőségót. Nem beszól arról, hogy az odesszai szociáldemokraták hajóra érkező küldöttségének egyetlen bolsevik tagja, Lazarov milyen lelkes propagandát fejtett ki az odesszai felkeléshez csatlakozás érdekében, a mensevikek — így Feldmann is — ellentótben a könyv koncepciójával, inkább a kivárás álláspontjára helyezkedtek. Hough munkája a konstancai megadásig kíséri végig a Potyomkin sorsát ós érdekes kitekintést ad a felkelés résztvevőinek további sorsáról. A kiadói előszó is — a pozitív források megnevezése nélkül — hasonló szempontok alapján bírálja a könyvet; ebben az esetben azonban kérdéses, hogy a kritika, vagy Hough előadása bizonyul hatékonyabbnak, ha az olvasó leteszi a könyvet. Ez pedig korántsem mellékes nagy példányszámban megjelenő ismeretterjesztő műnél. Félix Pál fordítása könnyed, pontos munka. Pók Attila hegedűs sándor: AZ UTOLSÓ TRÓNFOSZTÁS (Budapest, Kossuth Kiadó. 1970. 215 1. Népszerű történelem c. sorozat) A Kossuth Könyvkiadó „népszerű történelem" sorozatának szerkesztője jó érzék kel nyúl az érdekes, a laikus közönség kíváncsiságát felkeltő témákhoz. Ilyen a király kérdés is az első világháború után. E téma IV. Károly politikai életrajzának felvázolás mellett az egész korszak keresztmetszetének bemutatását is lehetővé teszi.