Századok – 1973

Történeti irodalom - Aron Robert: Histoire de Vichy 1940–1944 (Ism. Jemnitz János) 1270/V–VI

1270 TÖRTÉNETI IRODALOM 1270' kőzik a különböző életformákkal s a hippi közösségek kérdésével. A tanulmányok harmadik része a nyugati társadalom dekadenciáját elítélő, maoista, marcusei és más eszmékből táplálkozó baloldali mozgalmak filozófiájával foglalkozik. A két kötet tartalmát áttekintve láthatjuk, hogy a szerzők az egyes nagyobb történeti korszakok fő ideológiai irányzatait bemutatva az amerikai eszmetörténet alakulásának két évszázados ívét rajzolják meg. A gazdag anyagot közlő feldolgozás az érdekes dokumentumok és elemző tanulmányok összeválogatásával sokoldalúan mutatja be Amerika intellektuális életét. A sok szerző írásait tartalmazó gyűjtemény pozitívuma gondolatgazdagsága és az amerikai politikai gondolkodás két évszázados fejlődósérői nyújtott, a mai nézőpontakat is dokumentáló, összkép. Árvaynéí Rényi Zsuzsa robert aron: HISTOIRE DE VICHY. 1940—1944 (Paris. é. n. 551 I. Les Productions de Paris) VICHY TÖRTÉNETE 1940—1944 A könyv Franciaország legtragikusabb napjait eleveníti meg, a politikai szétesés, a katonai vereség, a német fasiszta megszállás éveit. Az ismert polgári történész, közgazdász publicista szerző Vichy történetét a nagyközönség számára írta, érdekesen, 120 képpel frissítve, de ugyanakkor a szakmai körök, illetőleg a továbbkutatni akarók igényeit is kielégítve a különféle mutatókkal, illetőleg s elsősorban azzal, hogy a szerző mintegy száz eddig publikálatlan dokumentumot tett e kötetében először közzé. R. Aron könyvét az 1940 júniusi katonai ós politikai válság bemutatásával kezdi, в nem nyújt segítséget az olvasónak, hogy megértse: miként jutott Franciaország idáig. Az előtörténet ismeretét tudottnak veszi, s amennyiben mégis ad visszapillantást, akkor inkább egy-egy jelentősebb történeti személyiség portréjának hitelesebb megrajzolásakor teszi — elsősorban Pétain esetében, mert hiszen a katonai gloire, a marsall történeti múltja nélkül valóban nehéz megérteni, hogyan vált az összeomlás pillanatától éveken át Franciaország első emberévé. Aron könyvét a következőként tagolta. Az első részben magát az összeomlást kíséri nyomon június 12-től a fronton, s a kormányszinten — Reynaud elszigetelődóséig, a kormány Bordeauxba távozásáig, ottani ténykedésóig, Laval feltűnéséig, Mandel letartóztatásáig és De Gaulle első ellenállásra hívó kiáltványáig, a fegyverszünet aláírásáig és az afrikai ellenállás kezdetéig. 1940. július 1. és 10. között kezdett kialakulni a „Vichy-képlet". A rendszer központi alakja Pétain volt — akitől még sokan a függetlenség valamelyes biztosítását, később pedig kiterjesztését várták. A rendszeren belül Flandin nyugati kapcsolatokat keresett, Laval pedig egyértelműen a német győzelemre számított, s ennek megfelelően hirdetett szoros német-francia együttműködést. Aron rávilágít, hogy az új Vichy-kormány miként került szembe Angliával — de a kötet érdekesebb oldalai nyilvánvalóan azok, ahol a rendszer vezető politikusainak személyi portréit mintázza meg, s ahol például azt elemzi, hogy milyen volt a két vezető, Pétain és Laval kapcsolata. Aron miközben hangsúlyozza (dokumentumokkal és fényképekkel egyaránt), milyen elterjedt volt ekkor a Pétain-kultusz, megállapítja, hogy ebben Laval sohasem osztozott,