Századok – 1973

Történeti irodalom - Xenopol A. D.: Studii privatoare la viaţa şi opera sa (Ism. Bogyirka Emil) 1263/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM' 1263 nesznek is igen jelentős, de a felvilágosodás korának cseh történetírását mégis ő képviseli a legmagasabb színvonalon. Palacky központi szerepe pedig bármilyen szempontú cseh történetírás történetében még a cseh fejlődéssel csak kevéssé ismerős történész számára is evidens. Ez is mutatja, hogy Kutnar kiegyensúlyozottan tárgyalja témáját, valóban a fontos személyeket emeli ki. Ugyanakkor ment minden elfogultságtól, csehországi német történetírók tudományos rangját elismeri még akkor is, ha hozzáteszi, hogy a cseh néppel szemben elfogult álláspontot képviseltek. A magyar olvasó számára önkéntelenül adódik, hogy összevesse a cseh történetírás fejlődését a magyarral, és megtalálja a gyakori egyezéseket, hogy csak Gelasius Dobner és Katona meg Pray összevetésére utaljunk. Vitathatónak tartjuk viszont azt, amit Kutnar mond, amikor Thuróczit az első fejezetben tárgyalja, a lengyel Dlugoszt viszont a humanizmus európai áttekintésében. Holott nyilvánvaló a párhuzam kettejük tevékenységében, mindketten egyaránt középkori krónika és humanista történeti mű határán írnak, ós nehéz volna kiméricskélni, hogy Dlugosz mégis valamivel közelebb áll a humanizmushoz, Thuróczi pedig a középkorhoz. Ez azonban igencsak jelentéktelen kérdés az összefoglaló munka egészéhez képest. Ha vannak is egyes vonatkozásokban hiányérzeteink, egészében azt mondhatjuk, hogy Kutnar igen hasznos összefoglalást készített, nemcsak egyetemi hallgatókat tud tájékoztatni. Örömmel látnánk mielőbb a II. kötet megjelenését. Niedebhauser Emil j A. D. XENOPOL. STUDII PRIVITOARE LA VIAfA OPERA SA (Bacureçti, Editura Academiei Republicii Socialiste Románia. 1972. 443 1.) [ TANULMÁNYOK A. D. XENOPOL ÉLETÉRŐL ÉS MUNKÁSSÁGÁRÓL \ A tanulmánygyűjtemény a Iasi-i A. D. Xenopol Történeti és Régészeti Intézet f gondozásában jelent meg, abból az alkalomból, hogy 1970-ben volt a román történetfilozófus halálának ötvenedik évfordulója, i A kötet közel 40 tanulmányt tartalmaz. Ezek az írások azokkal a történeti, közgazdasági, filozófiai, pedagógiai, irodalmi és nyelvészeti részkérdésekkel foglalkoznak, amelyekről Xenopol hol alaposabban, hol érintőlegesen véleményt alkotott. A nálunk elsősorban történész körökben ismert román tudós a múlt század utolsó és a 1 század első két évtizedében fejtette ki tevékenységét. Fő műve a Románok története a traianusi Dáciában. Erről Hunfalvy Pál még a múlt század végén írt ismertetést. Ez a mű, a korábbi összefoglaló munkákhoz viszonyítva, már erősebb kritikai szellemben készült és egy sor okozati összefüggést találunk benne. A tanulmányok első csoportja e mű alapján mutatja be, miként látta a román történész, egyetemi tanár a román nép történetének fontosabb korszakait. Az egyik tanulmány ismerteti Xenopol egyik tételét, amely szerint a román történészek által ma is hangsúlyozott kontinuitásnak az alapja a dák lakosságnak mezőgazdasággal való foglalkozása. Xenopol elutasította Dácia teljes kiürítését a római légiók 271-es kivonása után. Szerinte nem a lakosság nemzeti hovátartozása határozta meg a római provincia lakosságának ottmaradását vagy elmenekülósét, hanem a gazdasági helyzet. Egyszerűsítve: a gazdagok, akiknek földtulajdonjogát csak az állam biztosíthatta, a római birodalom védettebb területeire vándoroltak, a provincia szegényei földhöz voltak kötve, tehát nem vándorolhattak el.