Századok – 1973

Történeti irodalom - Kutnar František: Přehledné dëjiny českého a slovenského dëjepisectvi. I. Od počátku národní kultury až po vyznëní obrodného ukolu dëjepisectví v druhé polovinë 19. stoleti (Ism. Niederhauser Emil) 1261/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1261' A jogtörténet kutatóinak Magyarországon is nagy segítséget nyújt ez a könyv, mert hozzájárul az állami abszolutizmus másutt is érvényesült menetének, módszereinek megismeréséhez, a feudalizmus társadalmi küzdelmeinek, osztályharcainak megértéséhez. Elismerés illeti a Lengyel Tudományos Akadémia krakkói osztályát a munka kiadásáért. Komoróczy György frantiSek kutnar: PREHLEDNÉ DËJINY ÖESKÉHO A SLOVENSKÉHO DËJEPISECTVÎ. I. OD POCÁTKŰ NÁRODNÍ KULTURY AZ PO VYZNËNÎ OBRODNÉHO ŰKOLU DËJEPISECTVÎ V DRUHÉ POLOVINË 19. STOLETI (Praha, Státní Pedagogické Nakladatelství. 1973. 274 1.) A CSEH ÉS SZLOVÁK TÖRTÉNETÍRÁS RÖVID TÖRTÉNETE. I. A NEMZETI KULTÚRA KEZDETEITŐL A TÖRTÉNETÍRÁS NEMZETÉBRESZTŐ FELADATÁNAK BEFEJEZTÉIG A XIX. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Egy-egy tudományág története, ha úgy tetszik, öneszmélése, még a természettudományok esetében is roppant instruktiv és a kutatást ösztönző, irányító funkciót is betölthet. Még sokkal inkább áll ez magára a történettudományra, amelynek nemcsak az eseményeket, a fejlődés fő vonásait kell a maguk történetiségében megragadnia, hanem az eseményekre vonatkozó, először korabeli, majd később visszatekintő reflexiót is a maga fejlődésében kell megvizsgálnia, hogy egyre helytállóbb és érvényesebb megállapításokra jusson. Ez a manapság eléggé általános felismerés vezetett el a historiográfiai érdeklődés kibontakozására. Ugyanakkor nem könnyű feladat, és éppen a nagy áttekintés kialakítása ugyancsak próbára teszi a történész erejét. Ezért is sokkal gyakoribbak az egy-egy kérdéssel foglalkozó monográfiák, mint a színtézisek. Frantisek Kutnar vállalkozott arra, hogy az egyetemi hallgatók számára kiadott, segédkönyv-sorozatban megírja a cseh ós a szlovák történetírás történetét, sok esetben jóformán előzmények nélkül, hiszen igen fontos történetírók vonatkozásában, mint a bevezetőben panaszolja, szégyenletesen kevés az eddigi érdemleges feldolgozás. Kutnar csak áttekintést kíván adni, a sorozat is erre kötelezi, az előmunkálatok állása is csak ezt teszi lehetővé. Ezeken a kereteken belül azonban, úgy tűnik, érdemleges munkát végzett, jól oldotta meg feladatát. A könyv öt fejezetre tagolja anyagát, időrendben. Az első fejezet a korai középkor történetírását tárgyalja, az évkönyveket, krónikákat és egyéb korabeli műfajokat, nagyjából a XV. század végéig. A második fejezet az újabb középkori történetírást tárgyalja, a humanizmustól a felvilágosodásig, tehát a XVI—XVII. századot és a XVIII. század egyes jelenségeit. A harmadik a felvilágosodás korát, amelyben a történetírás kezd tudománnyá válni, a negyedik a nemzeti megújulás korát 1848-ig, az ötödik pedig a XIX. század második felének konzervatív és liberális történetírását. Egy-egy történészt csak egy fejezetben tárgyal, ezért esik szó Palacky 1848 utáni tevékenységéről is a negyedik fejezetben. Gyakorlatilag az 1880-as évekig jut el, a század végén fellépő fiatal történészeket, Jaroslav Golltól kezdve, akik már új szempontokat vetettek fel a történetírásban, új módon közelítették meg a történeti megismerés általános problémáit, majd a következő kötetben kívánja tárgyalni. Az egyes fejezetek azonos szerkezetűek, egy-egy bevezető alfejezet a korszak európai történetírásáról, annak fő formáiról, ill. később irányzatairól ad áttekintést, további