Századok – 1973

Történeti irodalom - Rzadkowska Helena: Dzialoność centralizacji londynskiej Towarzystwa Demokratycznego Polskiego 1850–1862 (Ism. Kovács Endre) 1257/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1257' az előfeltétele. Az akkor készült leírásokat, mint a honismeret forrásait és tudományos munkákat eddig a historiográfia eléggé elhanyagolta. A tárgyalt periódusban a gazdaság iránti érdeklődés elsősorban az ankét-módszerrel végzett kutatásokban ós az Akadémia komplex jellegű földrajzi expedícióiban jutott kifejezésre. Az utóbbi gazdag irodalmából a szerző I. I. Lepehin feljegyzéseire hívja fel a figyelmet, aki történeti adatokat adott a beutazott városokról és néprajzi feljegyzéseket) készített a Volgavidék népeiről. (Az utóbbit a magyar kutatók is felhasználhatják.) Jelentős Pestiesnek az a megállapítása, hogy a helytörténetet ekkor kezdték helyi kutatók feldolgozni. A század közepétől megnőtt az érdeklődés Oroszország népeinek élete, a várostörténet és a kolonizáció történetének tanulmányozása iránt. A könyv írója összegezésül megállapítja: a helytörténet segítette a nemzeti történet megírását, a történeti ismeretek terjesztését és bizonyos fokig demokratizálta is a történettudományt. A szerző Scserbatovról és Boltyinról viszonylag szerény nyugati irodalmat használ fel, ezzel kapcsolatos kritikai megjegyzései lakonikusak, illetve elmaradnak. A nyugat-európai racionalista filozófiának a két historiográfusra gyakorolt hatását jobban kidomboríthatta volna a komparatív módszer intenzívebb használata. Helyes lett volna, ha a történetkutatás metodológiájában Boltyin és az orosz felvilágosodás érdemei közt világosabb határvonalat húz. Mindezek azonban nem kisebbíthetik Pesties érdemeit, akinek könyvét haszonnal forgathatják a magyar történészek és általában az orosz történelem iránt érdeklődők. Kurunczi Jenő helena rzadkowska: DZIALALNOSC CENTRALIZACJI LONDYNSKIEJ TOWARZYSTWA DEMOKRATYCZNEGO POLSKIEGO 1850—1862 (Wroclaw—Warszawa—Krakow—Gdansk. Zaklad Narodowy Imienia Ossoliiiskich. 1971) A LENGYEL DEMOKRATA TÁRSASÁG LONDONI KÖZPONTJÁNAK TEVÉKENYSÉGE I860 — 1862 KÖZÖTT A nyugat-európai lengyel emigráció központi szervének, a Lengyel Demokrata Társaságnak 1848 előtti tevékenysége meglehetősen ismert, annál több a fehér folt az 1849—1862 közötti években. A Towarzystwo ez időre vonatkozó iratanyaga elveszett, és sajnálatos módon nélkülöznie kell a történésznek a londoni központ tevékenységét feltáró iratokat is. A fennmaradt források tehát javarészt a sajtóra, körlevelekre, röpiratokra korlátozódnak. Maguk a korszakkal foglalkozó feldolgozások is ugyancsak mostohán bántak el az emigráció e fontos haladó központjának tevékenységével, Marcell Handelsman, a polgári korszak reprezentatív történetírója, a nagy Czartoryski-monográfia szerzője például alig-alig emlékezik meg a párizsi és londoni demokratákról. Talán még legtöbbet Boleslaw Limanowski (B. Limanowski: Stanislaw Worcell, Krakow 1910) jegyzett fel ennek az időszaknak a lengyel demokratikus mozgalmairól. A magyar olvasót meglepheti, hogy mennyire nem volt egységes az 1849 utáni lengyel emigráció demokrata tábora. A Towarzystwo keblében pártok, irányzatok és személyek torzsalkodtak, a központ folytonos erjedésben volt, csoportok váltak ki belőle, melyek szüntelenül vitatkoztak egymással, nem tudván közös nevezőre jutni az emigráció főfeladatait, a tennivalókat illetően egy-egy konkrét történelmi szituációban. Rzadkowska könyve különösen a krími háború éveiben követi nyomon a súlyos nézeteltérések alakulását, amikor is nem csupán a fehérek és vörösök, a monarchisták és demokraták vitáz-