Századok – 1973

Történeti irodalom - Isztorija Vengrii III (Ism. Orbán Sándor) 1253/V–VI

TÖRTÉNETI IRODALOM 1263' fieskedők is elrettenthették, ifjúsága nagy olvasmányélményei pedig Vörösmartyhoz, Köleseyhez fűzték, Petőfi iránti kimondatlan eszmei fenntartásairól nem szólva" (84. 1.). Ez bizony magyarázatnak nem elégséges. Csekély mértékben bővítik ismereteinket a Kemény tragikum-elméletéről mondottak. „Kemény három tragikumtípust írt le. . ." (82.1.). A felsorolás és elemzés elmarad: „Müveiben a tragikumnak sokféle, olykor valóban bénító, végzethívó variánsa bukkan fel" (83. 1.). A regények részletes, utalásokkal néha túlbonyolított (pl. 143—144., 173—176. 1.) bemutatása és elemzése megannyi önálló tanulmány, amely aktivizálja az olvasó élményeit, rendkívül gazdag finom rószletmegfigyelósekben, s értékét különösen növeli, hogy a szerző nemcsak a magyar, hanem világirodalmi párhuzamokkal veti egybe a kérdéses alkotásokat. E fejezetek a regények belvilágát ós azoknak a külvilágra történő utalásait fejtik fel, s így felismertetik a Keménynél többnyire eltérő esztétikai értékkel bíró nyelvi, stílusbeli, formai, tartalmi stb. rétegeket. Nagy Miklós kismonográfiája úttörő vállalkozás, s egyben bizonyság is, hogy immár a Kemény-életmű kutatásának eddigi eredményei, kiegészülve természetesen a szerző saját irodalomtörténeti vizsgálódásaival, a népszerű sorozat jellegének megfelelő tömör, ha nem is hézagmentes, de egy nagy életműről távlatos áttekintést nyújtó összefoglalás elkészítését tették lehetővé. Gergely Andbás ISZTO RIJA VENGRII III (Moszkva, Izdátyelsztvo „Nauka". 1972. 965 1.) MAGYARORSZÁG TÖRTÉNETE III Nemcsak a történészek, hanem a szélesebb hazai közönség előtt is ismeretes már, hogy elkészült és megjelent a szovjet történészek nagyszabású munkája: Magyarország I történetének feldolgozása három kötetben. Ezek közül a legújabb korral foglalkozó, közel ezer oldalas III. kötet — tíz szerző kollektív munkája — a legterjedelmesebb. A szerzői kollektíva tagjai ezúttal is olyan kutatók, akik évek hosszú sora óta foglalkoznak a magyar történelemmel. Nálunk A. I. Puskás közülük a legismertebb: nemrég jelentette meg a Kossuth Kiadó Magyarország II. világháború alatti történetéről írott könyvét, ő a kötet felelős szerkesztője. A III. kötet színvonalasan összegezi a szovjet történészek Magyarország legújabb kori történetének kutatásában elért eredményeit. A vonatkozó irodalom impozáns ismeretében, s a források körét még ki is terjesztve, egységes, — a magyar történészekkel is megvitatott — koncepció alapján ábrázolja Magyarország történetének legutolsó — és talán legbonyolultabb — több mint fél évszázadát. A kötetben jól alapozott és szinte mértanilag is pontosan elhelyezett pilléreken nyugszik a forradalom — ellenforradalom — forradalom hármas osztatú magyarországi történeti íve. Távolról sem azonos nagyságúak ennek rész-ívei, és az általuk átfogott történeti időszak hosszához sem igazodnak mechanikusan. Nagyságuk és magasságuk a korszakok jelentőségének felel meg. A kötet — szerkezetileg világos volta ós jó tagoltsága folytán — az egyszerű olvasó számára is könynyen áttekinthető. A szovjet olvasó igényének megfelelően igen behatóan foglalkozik a munka a szovjet-magyar kapcsolatok kérdésével. Már a korábbi időszakokkal foglalkozó első két kötet is messzemenően figyelemmel volt erre az örvendetes érdeklődésre, amely ennél a 11 Századok 1973/5-в