Századok – 1973

Történeti irodalom - Tanulmányok Budapest múltjából XVIII. (Ism. Dóka Klára) 1245/V–VI

1246 TÖRTÉNETI IRODALOM Kumorovitz L. Bernát: „Buda (és Pest) »fővárossá« alakulásának kezdetei" c. tanulmánya azt a folyamatot vizsgálja, amelynek során az uralkodók a családi jellegű Esztergom és a szakrális Székesfehérvár után az ország természetes központjában (O) Budán új igazgatási székhelyet létesítettek. A szerző a kutatók által eddig nem elemzett korszakot vizsgál: a főváros történetének tatárjárás előtti szakaszát. Rogerius Carmen-jóből indul ki, amelyben (O)Buda az ország igazgatásának centrumaként jelenik meg, ahol a király tavaszi közigazgatási és bírói ülésszakát megtartotta. A húsvét és a megelőző időszak ünneplése már a XI—XII. században, az itinerális királyság idején is fontos szerepet kapott. Krónikák és a XII. század közepétől okleveles anyag bizonyítja, hogy az uralkodók a legfontosabb adományleveleket ekkor bocsátották ki, ós az ünnepet gazdag pompával ülték meg. Megállapítható, hogy a XIII. század elején, II. András uralkodásának második évtizedében a király a tavaszi törvénykezési és közigazgatási időszakot már rendszeresen (O)Budán tartotta. Első biztos nyom Doma 1213-ban kelt oklevele, amelyet több — a szerző által bemutatott — (O)Budán, a királyi curiában kelt oklevél követ. A szerző kutatásait összehasonlítja a régészet eredményeivel, ós megállapítja, hogy (O)Buda már II. András korában Székesfehérvár ós Esztergom mellett (legalábis időszaki) királyi székhelynek, az ország alakuló új „fővárosának" tekinthető-Kubinyi András tanulmánya („Budai Kakas János ós történeti feljegyzései") egy budai származású értelmiségi XVI. század eleji naplóját közli és értékeli. A Budapesti Történeti Múzeum 1965-ben vásárolta meg a Stoeffler — Pflaumen féle Almanach nova 1504. évi velencei kiadását. Tulajdonosa a XVI. század elején egy budai polgár, Kakas Mihály fia volt, aki asztronómiai, kronológiai és történeti feljegyzésekkel látta el nyomtatott naptárát. A cikk első részében Kubinyi András a naplójegyzetek és okleveles anyag alapján ismerteti Kakas János életrajzát. A feljegyzések szerzője nem tipikus pályát futott , be. Más polgárfiúhoz hasonlóan rokoni támogatással kijutott külföldi egyetemekre, azonban nem szakította meg tanulmányait, hogy hazatérve a gazdasági életben helyezkedjek el, hanem megszerezve a kánonjogi doktor címet, pécsi kanonok lett, majd a kancelláriába került. A korabeli hasonló európai munkákkal egybevetve a tanulmány szerzője megállapítja, hogy Kakas János az első magyar önéletrajzírónak tekinthető : műve humanista alkotás. Nagy Lajos „A budai Vár topográfiája a XVII. század végén" című tanulmánya azokat a forrásokat (térképeket és telekkönyveket) ismerteti, amelyek alapján a Vár XVII. század végi képe megrajzolható. Megállapítja, hogy az 1695-ben, a Kamarai Adminisztráció megbízásából vezetett, azóta elpusztult telekkönyv 1696-ban készült mutatója az első biztos forrás. Adatai nemcsak a XVII. század végére érvényesek, hanem tájékoztatást adnak a középkori városszerkezetről is. A szerző a telekkönyv alapján plasztikus képet rajzol a török kiűzése utáni budai Várról: leírja, melyik telken milyen ház állott, ki volt tulajdonosa, mi a mai megfelelője. A tanulmány nagy részét az adattár teszi ki, amely a további kutatásokat segíti elő. Az adattár a XVII. századi telekbeosztásnak megfelelően tartalmazza a telek számváltozásait az 1696. évi telekkönyvi mutató, az 1754, 1771, 1786 évi telekösszeírások alapján; a mai utcanevet és házszámot, valamint az 1696-os telekkönyvi mutatónak a telekre és telek birtokosára vonatkozó leírását. Felhő Ibolya „Mária Terézia úrbérrendezése a Buda ós Pest környéki helységekben" c. tanulmányában Békásmegyer, Óbuda, (Pest)Hidegkút, Budafok, (Nagy)Tétény, Csepel, (Rákos)Csaba, (Rákos)Palota, Cinkota, (Rákos)Keresztúr, Soroksár XVIII. századi agrártörtónetóhez nyújt új adatokat. A tanulmány elején a szerző vázlatosan ismerteti az egyes települések történetét, kiemelve Óbuda jelentőségét népességszám és a gazdasági helyzet tekintetében, majd felsorolja az 1767. évi úrbérrendezés legfontosabb előírásait. Pest megyében 1768 őszén kezdődött meg a reguláció. Az uralkodó rendelkezése alapján a helységeket 4 osztályba sorolták, az egész telekhez tartozó szántó nagyságát 24, 26, 28, 30 holdban, a rétet a sarjukaszálási lehetőségek szerint 8, 10, 12 szekér szénát