Századok – 1973

Történeti irodalom - Borosy András: A telekkatonaság és a parasztság szerepe a feudális magyar hadszervezetben (Ism. Szakály Ferenc) 1242/V–VI

1242 TÖRTÉNETI IRODALOM további kutatásra bízva. A genealógia irodalma iránt talán nem ártott volna több érdeklődést tanúsítani. Akkor „Onofor budai kereskedő"-ről (361. 1.) kiderült volna, hogy a Nofriak őse (Onofrius Zanobio di Florentia), és Gordovai László bán (293.1.) meg késői utóda, Fáncsy Orbán (286. 1.) sem szakadt volna el egymástól. Csánki külön mutató-kötetet tervezett, amely nem készült el, Trencsén megyéhez annakidején nem készült semmiféle segédlet. Bakács kötetét a mutatók egész sora zárja le: helység-, földrajzi, családnév- és tárgymutató. Aki valaha próbált Csánki köteteiben adatot keresni, az értékeli majd a legjobban ezeket a mutatókat, amelyek alapján dűlőnevet ugyanolyan könnyen vissza lehet keresni, mint az „országos vásár"-ra vagy egy megadott személyre vonatkozó adatot. A kötet elején olvasható tanulmány, amely szerényen a „bevezetés" címet viseli, nem egy esetben az adatok feldolgozása és összefoglalása, különböző szempontok szerinti rendezése. Ilyen bevezetések Csánkinál is találhatók, de elsősorban birtoklástörténetet tartalmaznak, Fekete Nagy bevezetése határozottan településtörténeti jellegű. Irodalmi utalásokat Csánkinál ritkán, Fekete Nagynál egyáltalán nem találunk, ami a megállapítások értókét mindkét esetben csökkentette. Az első újítás Hont megye esetében az, hogy Bakács bevezette a minden tudományos feldolgozásnál elengedhetetlen jegyzetelést; a második a bevezetés fejezetekre bontása. így kapunk képet a megye gazdasági földrajzáról, a betelepülésről és egy sor más kérdésről. Külön ki kell emelni a megyeszervezet kialakulásáról szóló fejezetet, amelyben Bakács Mályusz régebbi (Turóc megye kialakulása, Bp. 1921) megállapításai egy részét igyekszik megcáfolni, azt állítva, hogy egyes honti helységeknek Zólyom megyéhez csatolása mögött a Hontpázmány nemzetség hatalmának megtörését célzó királyi politika állt. A gazdasági életet tárgyaló fejezetben a megye útvonalhálózatának rekonstrukciója a legsikerültebb. Bakács István kötete mindenképpen nagy nyereség. A változtatások talán nem voltak minden esetben sikeresek vagy indokoltak. A kötet bevezető tanulmánya jegyzetelése, a másolatok feltüntetése ós a mutatók elkészítése viszont nagy lépéssel vitte előbbre nemcsak Hont megye kutatását, hanem általában történeti-földrajzi irodalmunkat. A szerzőt az elvégzett munkáért elismerés illeti, a kötet azonban súlyos problémát vet fel. Minden kétségen felül áll, hogy ilyen — az egész Mohács előtti okleveles anyagot felölelő — „történeti-földrajzra" mindenképpen szükség van, mert nélküle a korai feudális birtoktörténet és vele együtt társadalom- és gazdaságtörténeti kutatásunk előbb-utóbb ismétléssé válik. De amilyen biztos ez az igény, annyira nyilt kérdés, hogy hol kell elhatárolni (különös tekintettel Györffy Gy. Árpád-kori földrajzára), milyen módszerrel kell a feladatot megoldani (különös tekintettel az ebben az ismertetésben felvetett kérdésekre). Fügedi Erik BOROSY ANDRÁS: A TELEKKATONASÁG ÉS A PARASZTSÁG SZEREPE A FEUDÁLIS MAGYAR HADSZERVEZETBEN (Értekezések a történeti tudományok köréből. Űj sorozat 60. Budapest, Akadémiai Kiadó. 1971. 131 1.) Az utóbbi években mind történészkörökben, mind pedig azon kívül észrevehetően megélénkült a középkori magyar állam összeomlásának okai iránti érdeklődós. Sajnos, az egyébként meglehetősen terjedelmes hadtörténeti irodalom nem nyújt eléggé szilárd