Századok – 1973

Történeti irodalom - Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Ism. Fügedi Erik) 1239/V–VI

1240 TÖRTÉNETI IRODALOM megemlítenünk a sajnálatosan elszalasztott esélyt, hogy ti. hasonló újabb, javított kiadásra nyilt volna alkalom Gömör megye esetében is. Mindaz, amit eddig elmondottunk, óhatatlanul felmerül az olvasóban, amikor Bakács kötetét kezébe veszi, — és örömmel veszi kézbe, mert úgy érzi, hogy ennek a munkának megjelenésével ismét egy hiányzó láncszem készült el, anyaggyűjtése és áttekintése ismét egy megyével bővül. Nem is csak egy magyével, hanem egy sok szempontból fontos és különleges vonásokkal rendelkező megyével. Mert Hont területileg a síksági gabonatermelő részek és az erdős-hegyes, bányákkal megtűzdelt vidék között az árúcsere tipikus területe, mert Hont túlnyomórészt kisnemesi vidék, ahol ennek a birtokformának fejlődósét kísérhetjük figyelemmel, mert Hont nemcsak a gazdasági életforma, hanem nemzetiség szempontjából is vegyes terület, ahol három nép élt egymás mellett. Nem a Hunyadiak korának történeti földrajza az egyetlen sorozatban megjelenő munka, amely „menet közben" változáson ment át, ezért a bírálónak a változtatásokat elsősorban abból a szempontból kell megítélnie, hogy azok a munka eredeti célkitűzésével összhangban állnak-e. Fekete Nagy változtatása annyiban áll összhangban Csánki, illetve Teleki elképzelésével, hogy az 1526-ig terjedő anyaggyűjtés nagyobb biztonsággal tette lehetővé a különböző néven szereplő helységek azonosítását egymással és a mai településekkel. Eltért Teleki célkitűzésétől abban, hogy a kötetben közölt statisztikai adatok most már nem voltak időponthoz köthetők. Ha Trencsénben 25 vár és kastély volt, akkor ez nem a Hunyadiak korát jelenti, hanem az egész 1526 előtti időszakot, s nem egy közülük nem érte meg a korszak végét, nem is beszélve arról, hogy nem egyszerre, hanem különböző időpontokban keletkeztek. Mentségül itt legfeljebb azt lehet felhozni, hogy az a „történeti statisztika", amire Teleki gondolt, reménytelenül elavult. Bakács az eddigi módszeren három ponton változtatott: 1. a helységnevek írásában; 2. a latin megjelölések elhagyásában és 3. a gazdaságtörténeti adatok fokozott kidomborításában. A helységnevek esetében Csánki a helységek „középkori nevét, képzelhető régies kiejtés, de lehetőleg a mai helyesírás szerint" adta meg, s a címszó után zárójelben a változatokat is közölte. Fekete Nagy — sajnos indoklás nélkül — egyetlen általa megállapított névalakot közölt „címszóként", a változatokat egyszerűen elhagyta. Ez annál nagyobb hiba volt, mert a magyaron kívül nemegyszer a szlovák névalak is megtalálható történeti forrásainkban. Bakács a megye területét többé-kevésbé а „XIX. század elején készült helységnévtárak (Lipszky, Ludovicus Nagy) szerint Hont megyei telepítések" összességében állapította meg ós „a megyéhez tartozó települések névsorának, s a települések nevének (címének) felsorolásánál a XIX. század eleji állapotokat, illetve az akkori ortográfiát" vette alapul (6.1.). így aztán Selmecbánya egyszerűen Selmecbánya anélkül, hogy utána zárójelben ugyancsak vastagon szedett betűkkel az anyagban oly sokszor dokumentált német Schemnitz szerepelne. Az újkori helységnevek közül is teljesen száműzte a német nevet (pedig az általa idézett Lipszky még hozza őket !). Sajnos az indoklást hiába keressük, pedig bizony az ilyen döntést indokolni illene különösen akkor, amikor Csánki V. kötetében „Kolozsvár" után a zárójelben közölt változatok között „Klausenburg" is szerepel és amikor gyakorlatilag a kutató középkori — tehát többek között német — szövegekből veszi a nevet, amelyet vissza kell keresnie. Lehet, hogy ez a változtatás a munkát egyszerűbbé tette, de biztosan nem válik javára. Ha már ezen a ponton sem tudunk egyetérteni az új módszerrel, akkor még kevésbé tartjuk célravezetőnek a helységnevek előtt álló latin minősítés elhagyását. Ha egy 1373. évi oklevélben a király az adományozott birtokot „possessio Buri"-nak nevezte, akkor Csánki mindeddig sértetlenül megtartott elve alapján a munkában „poss Buri (1373: Gregorovich 111.)" szöveget várhatnánk, de Bakácsnál csak egyszerűen „Buri (1373: Bory lt. más, Gregorovich 111.)" szöveget találunk. A többi helységminősítés közül ugyanakkor a Castrum, civitas, oppidum és villa változatlanul szerepel, s ebből logikusan