Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
A POLGÁRI BALOLDAL ÉS A HÁBORÚ KÉRDÉSE 1217. teivel sem. A lengyelekkel csak igen laza kapcsolatot tartott fenn.12 1 A horvát képviselőkkel pedig csak egyszer: 1914 februárjában találkoztak Justhék, minden konkrét megállapodás nélkül.12 2 A függetlenségi-köztársasági ellenzék viszont fontosnak tartotta a másik táborhoz tartozó nagyhatalmakkal való érintkezés felvételét. Itt három kísérletet kell kiemelni: Károlyi párizsi tárgyalásait, a szentpétervári út tervét és az ellenzék amerikai agitációját. A párizsi tárgyalásokat nemcsak a magyar haladó erők hagyományos rokonszenve vezérelte, hanem az a meggyőződés is, hogy a szlávokkal is francia közvetítéssel vegyék fel később a kapcsolatokat.12 3 Károlyi már 1913 novemberében járt itt és bizonyos összeköttetésekre tett szert.12 4 1914 januárjában utazott ismét a francia fővárosba azzal a céllal, hogy Poincaró elnökkel beszéljen. Bár a Monarchia ottani nagykövetsége igyekezett meggátolni a találkozást,12 5 február 2-án Károlyi megjelenhetett az Elysée-palotában. Poincarónak kifejtette a magyar baloldal célját: „állást foglaljon a Hármasszövetség ellen és a hármas antant felé közeledjék."12 6 Hangsúlyozta: „mi magyarok minden erővel a háború ellen vagyunk."12 7 Károlyit azonban csalódás érte, mert Poincaré rendkívül tartózkodóan nyilatkozott és semmiféle biztatást sem adott.12 8 Ennek az volt az oka, hogy a francia vezető körök túlzottan lebecsülték a magyarországi liberális-demokratikus tábor erejét. Károlyit ez a kudarc sem ábrándította ki. A következő hónapok során tárgyalt befolyásos francia poltikusokkal, de semmilyen komoly támogatást sem sikerült szereznie a magyar baloldal németellenes harca számára. (így beszélt Clemenceau-val is, aki igen szkeptikusan állapította meg: „a Monarchia túlságosan is Németország karmai között vergődik már.")129 Május végén Károlyi még egyszer tárgyalt Poincaróval, de a megbeszéléseknek ismét semmiféle konkrét eredményük sem volt.13 0 (Megjegyzendő, hogy a köztársaságiaknak is működött Párizsban szervezetük, mely békés, a németektől független magyar külpolitikát hirdetett.13 1 Nekik azonban nem voltak komoly összeköttetéseik.) Megállapítható, hogy a magyar baloldal harca a német szövetség és a háborús előkészületek ellen semmiféle támogatást sem kapott a francia uralkodó körök részéről. A magyar ellenzéki képviselők szentpétervári útjának terve 1914 április elején merült fel. A kétségtelenül merész elgondolás azonnal szenzációt keltett a magyar közvéleményben.13 2 Oroszországban is élénk visszhangot keltett ez a terv. Tekintélyes po-121 A lengyelekkel való kapcsolat egyetlen kézzelfogható formáját ekkor az jelentette, hogy 1913. szeptember 10—16. között — főként függetlenségiekből álló — magyar delegáció tartózkodott Lembergben az 1863-as lengyel szabadságharc ötvenéves évfordulója tiszteletére. 122 MO, 1914. február 7—8. 123 Károlyi: i. m. 66—67. 124 Uo. 68. 125 Ez a tény néhány hónappal később, a delegációk 1914. május 12-i ülésén került napvilágra (PN, 1914. május 13.). E leleplezés szerint a Monarchia párizsi nagykövetsége diplomáciai lépést tett, hogy francia államférfiak „ne álljanak szóba" Károlyival. 126 Károlyi: i. m. 70. 127 Uo. 71. 128 Uo. 73. Ezt a tényt hangsúlyozza Horváth Jenő: A. Milleniumtól Trianonig. Huszonöt óv Magyarország történetéből 1896—1920. (Bp., Szent István Társ. 1937.) című művének 192. oldalán. Szerinte Károlyi „elfelejtette feljegyezni" Poincaró válaszát. 129 Károlyi: i. m. 74. 130 Andrássy: i. m. 60. (Megjegyzendő, hogy Károlyi emlékirataiban meg sem említi ezt a második találkozást, nyilván azért, mert semmi lényeges eredményt sem sikerült elérnie.) 131 Bonis: i. m. 97. 131 PN, 1914. április 8. és MO, 1914. április 8.
