Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1214 MERÉNYI I.ÁSZLÓ 1913/14 folyamán. Az április 19-i kiskunfélegyházi gyűlésen,8 0 valamint a májusi és júniusi megmozdulásokon határozottan elítélték a német militarizmust mint a béke ellenségét.8 1 A baloldal állásfoglalása ebben a vonatkozásban megfelelt a reális tényeknek. 1914 első felében valóban Berlin tanúsította a leginkább provokatív magatartást a nemzetközi politikában (mivel legjobban volt felkészülve a háborúra). A németellenessógnek ugyancsak fontos okát képezte az, hogy a Monarchia (és ezen belül Magyarország) szuverenitását és jogos érdekeit féltették Berlintől. A polgári baloldal következetesen hangsúlyozta, hogy a dualista államnak semmi köze a háborúra készülő német militarizmushoz. „A Habsburgok uralmával a magyar nemzet összeforrva érzi magát — írta egyik jellemző megnyilatkozásuk. — De nem érzi ós nem is érezheti összeforrva magát a germán hódító politika sorsával."8 2 A baloldal arra is többször rámutatott, hogy a Monarchia erős fegyverkezése német nyomásra és érdekekért történik.83 (Különösen sok kritika érte emiatt a flottafejlesztési programot.)8 4 „Miért rohanunk mi vakon Berlin parancsai után?"8 5 — „Majdnem függőségig menő viszony"8 6 — ilyen kitételek gyakoriak voltak a függetlenségi és a köztársasági sajtóban. 1914 márciusában különösen nagy felháborodást keltettek azok a leleplezések, melyek szerint Németország a Monarchia feldarabolására készül.8 7 Bár az erre vonatkozó értesülések az adott pillanatban nem fedték Berlin álláspontját,8 8 nem vitás azonban, hogy a szélsőséges pángermán körök távlati terveiben Ausztria-Magyarország teljes felszámolása szerepelt.8 9 A németellenesség harmadik indokát az képezte, hogy a Berlinnel való szövetség zavarja hazánk hagyományos kapcsolatait Angliával és Franciaországgal. A baloldal tisztelettel írt Nagy-Britanniáról.9 0 Franciaország iránt pedig számtalan baráti hangú megnyilvánulást tett.9 1 A Párizs békés külpolitikájára vonatkozó illúziók ebben komoly szerepet játszottak. „Monarchiánk és Franciaország egyaránt bókét kíván"9 2 — Károlyi 1913. november 23-i nyilatkozata az egész liberális ellenzék véleményét fejezte ki. „A béke útját keressük az entente államaival"93 — hangsúlyozta a függetlenségi tábor. Abban igaza volt, hogy hazánknak nemzeti érdeke az Angliával és Franciaországgal való jóviszony, és abban is, hogy a két nyugati hatalom az adott pillanatban nem kívánt háborút. A brit—francia „bókepolitika" iránti illúziók azonban végső soron hibásak voltak, hiszen az antant egy későbbi időpontban maga is az ellenségeskedések kirobban -tására törekedett. A németellenes állásfoglalás negyedik indoka az volt, hogy Berlin szembefordítja hazánkat a szláv államokkal, főként Oroszországgal és Szerbiával. A baloldal egyrészt kö-80 PN, 1914. április 21. 81 MO, 1914. június 3, 9, 12, 13. és 16. 82 MO, 1914. június 20. 83 MO, 1913. október 10., november 9. stb. 84 Batthyány: i. m. I. 47. 85 MO, 1913. november 9. 86 PN, 1914. április 8. 87 Az erre vonatkozó berlini tervekről a pétervári Novoje Vremja 1914. március 19-i száma közölt cikket. Ez kétségtelenül szenzációt keltett. Megjegyzendő azonban, hogy a cikk nem hiteles adatokra épült. 88 A német vezető körök 1914. március 20-án több cáfolatot is adtak a Novoje Vremja említett cikkére. 89 Erről bővebben ír Tokody Gyula: Ausztria-Magyarország a pángermán szövetség (Alldeutscher Verband) világuralmi terveiben (1890—1918) című művében (Bp„ Akad. Kiadó. 1963). 90 MO, 1913. december 3. 91 PN, 1913. december 2., MO, 1913. december 10. stb. 92 MO, 1913. november 23. 93 MO, 1913. december 10.
