Századok – 1973
Közlemények - Merényi László: A polgári baloldal és a háború kérdése 1912–1914 között 1192/V–VI
1200 MERÉNYI I.ÁSZLÓ kenap"-pal a magyar polgári baloldal szolidaritást vállalt. Sajtója üdvözölte a megmozdulást.5 7 Több helyen — így Kassán, Hódmezővásárhelyen és másutt — a polgári demokratikus csoportok is képviseltették magukat a szocialista megmozdulásokon.5 8 November 10—17. között volt a magyarországi háborúellenes mozgalom a tetőpontján. A tömegek aktivitása ekkor érte el a legmagasabb fokot. A békeakciók sikerében kétségtelenül nagy érdemei voltak a polgári baloldalnak. Ugyanakkor azonban komoly hibák is mutatkoztak tevékenységében. Egyrészt a demokratikus és liberális ellenzéknek nem sikerült a nemzetiségi lakossággal összefognia a háború elleni harcban. (A magyarországi szerbek5 9 ós szlovákok6 0 körében pedig komoly mozgalom indult a balkáni szlávokkal való szolidaritás és a béke érdekében.) Az említett hibáért azonban nem kizárólag a magyar polgári baloldal felelős, hanem a másik oldalon megnyilvánuló nacionalizmus is. Másrészt a liberális ellenzék kezét károsan kötötte meg a konzervatív oppozícióval fennálló kapcsolat. Igaz, hogy Apponyiékat sikerült november elején rávenni a szerbek igazságos álláspontjának elvi támogatására.6 1 A jobboldali ellenzék azonban továbbra is fékezni igyekezett a háborúellenes mozgalmat. Az Apponyiékkal fennálló szövetség problémái különösen megmutatkoztak az ,,ellenparlament" kísérletekor. Az Országházból Tisza által kizárt képviselők — hosszabb passzivitás után — november 13-án a pesti Royal-szállóban „ellenparlament" néven ültek össze.6 2 Nagy várakozás előzte meg az „árnyék-országgyűlés" tanácskozását.6 3 Ez a testület azonban — összetételénél fogva — nem fejezhette ki igazán a háború ellen küzdő magyar nép akaratát. Csak a parlament 120 ellenzéki képviselője vett ugyanis ebben részt; ezek között pedig Justhék és Károlyiék kisebbségben voltak a jobboldaliakkal szemben. A munkásosztályt, valamint a parlamenten kívüli polgári demokratikus csoportokat meg sem hívták az „árnyék-országgyűlés" tanácskozására. Igaz, hogy az „ellenparlament'' november 13—14-i ülésén a Justh—Károlyi csoportnak meglehetősen hangadó szerepe volt. „A háború rémével kacérkodni: a legnagyobb bűn valamennyi néppel szemben"6 4 — ilyen hangnemben tett felszólalásaik Apponyiék és Zichyék egyetértésével is találkoztak. A november 14-i ülésen az „ellenparlament" külpolitikai deklarációt fogadott el. Ez a — Justhék által megfogalmazott — nyilatkozat elítélte a háborús előkészületeket és Bécs balkáni politikáját, s jogosnak minősítette Szerbia álláspontját.65 Ez a külpolitikai deklaráció reális állásfoglalást jelentett. A nyilatkozatnak külföldön is volt visszhangja, főként szerb és orosz körökben. (így Osten-Sacken berlini orosz nagykövet egyik nyilatkozatában hivatkozott arra, hogy Szerbia oldalán áll a magyar ellenzék is.)6 6 Ezekben a napokban a magyar baloldal úgy vélte, hogy az említett deklarációban egy „önálló magyar külpolitika" körvonalai jelennek meg.6 7 Ez a felfogás azonban túlzottan optimista volt. Az ellenzék részéről a helyes külügyi állásfoglalást nem követték megfelelő tettek. Ha az „ellenparlament" azt akarta, hogy szavának reális súlya legyen, feltótlenül lépéseket kellett volna tennie összeköttetések teremtésére külföldön. Egyrészt szükséges lett volna felvenni a kapcslatot a Monarchia más népeivel ós a bécsi parlament ellenzéki cso-57 PN, 1912. november 19. és MO, 1912. november 17., 19. 58 N, 1912. november 19—20—21. és MK, 1912. december 14. (2. évf. 12. sz.) 26. 59 OLBMR 1912/697. sz. 60 OLBMR 1912/702. sz. 61 Egyetértés (az Apponyi-féle függetlenségiek lapja), 1912. november 9. 62 Pesti Hírlap 1912. november 13. 63 PN, 1912. november 12. 64 MO, 1912. november 14. 65 PN, 1912. november 15. 66 Osten-Sacken nyilatkozatáról Nadányi: i. m. 161—162. lapján számol be. 67 PN, 1912. november 15.
