Századok – 1973
Közlemények - Sebestyén Sándor: A „hevesi ügy” 1867–1869 1175/V–V
A „HEVESI ÜGY" 1177 viselők közül 32-en a megsemmisítés mellett, 26-an pedig ellene szavaztak. Itt azonban maga is elismerte, „sokat tett a tisztviselők érdeke, kik állásaikat féltették". Kritikusan kifejtette azonban véleményét az általános politikai helyzetről: „ ... ha most sikerült, hogy a túlzók pártja kisebbségben maradt, nem akarom azt állítani, hogy a kormány pártja biztosan meg van a megyében állapítva ... de minden esetre azon eredménye van a mostani többség alakulásának, hogy némely megyei tekintély (itt elsősorban Puky Miklós első alispánra és Bereez Ferenc főügyészre utal — S. S.) mellőzésével is alakult egy tekintélyes párt, mely a kormány érdekeit védelmezni fogja, melyet megszilárdítani fő törekvésem." Július 17-én, tehát a szavazás másnapján reggel 9 órakor ült össze a megye bizottmánya a jegyzőkönyv hitelesítésére. Szalai József képviselő javaslatára a kormánypárti tábor most is keresztülvitte, hogy „a felirati indítványnak jegyzőkönyvi megemlítése leszavaztatott", hiába lépett fel oly erélyesen Csiky Sándor, Puky Miklóssal és Bereez Ferenccel együtt.9 A megye ezután közölte a belügyminiszterrel, hogy határozatát megsemmisítette, viszont ezúttal is megjegyezte: „A megyei autonómia fenntartásához" továbbra is ragaszkodik.1 0 Hamarosan új konfliktus támadt a helyi ellenzék és a kormányt támogató erők között. * Kossuth Lajost a kiegyezés megkötése után több megüresedett kerületben országgyűlési képviselőnek választották. A megbízást elhárító válaszleveleiben, minden esetben a kiegyezés feletti kritikáját elismételve hárította el magától a megtisztelő jelöléseket. A váci választókhoz írott augusztus 20-i levelében külön nyomatékkal megjegyezte: ,, . . . az osztrák ház uralmát hazám függetlenségével és önállásával incompatibilisnek hiszem."1 1 A kormány, hogy e levél nyilvánosságra hozását megakadályozza, elkoboztatta a szélsőbal lapjának, a Magyar Üjságnak, Kossuth „felforgató" nyilatkozatát tartalmazó augusztus 28-i számát, s a közlés miatt sajtópert indított Böszörményi László szerkesztő — országgyűlési képviselő — ellen. A minisztertanács szerint Kossuth levele „valóságos izgatást foglal magában", ezért elengedhetetlen a közbeavatkozás.11 A belügyminiszter körlevélben figyelmeztette az egyes megyék főispánjait, hogy „az üresedésbe jött képviselői állások betöltése alkalmából . . . minden törvényes eszközzel oda működjenek, hogy a választások a kormánypárt részére dőljenek el".1 3 Ebben a feszült politikai helyzetben ült össze 1867. szeptember 8-án Egerben a város képviselőtestülete. A 102 tagú testület — melynek csupán tíz tagja vallott kormánypárti érzelmeket — Derszib Ferenc ügyvéd javaslatára határozatot hozott: Kossuth Lajoshoz bizalmi nyilatkozatot intéz Eger városa." A nyilatkozatban fájdalmát fejezte ki a város testülete, hogy Kossuth „jelen viszonyaink közt hazánkba visszatérni nem fog". Kiemelték az 1848-as törvények jelentőségét, „melyekben van letéve hazánk nagysága és jövője", és reményüket fejezték ki, hogy „nemsokára jönni fog az idő, amidőn önt köztünk személyesen tisztelhetjük". A minisztertanács szeptember 13—14-i ülésén tárgyalta meg Eger, valamint Abony nyilatkozatát, „törvényellenes agitációnak" minősítette azokat. Utasította a belügyminisztert, szólítsa fel a két mezőváros felügyeletét ellátó megyéket, hogy azonnal semmi-9 Csiky: i. m. 10 OL. Büm. ein. ir. К 148. 1867. 2673. sz. "Kossuth Lajos Iratai (Kiad. Helfy Ignác, Kossuth Ferenc) Bp. 1894—1904. VIII. 42. " OL. Min. jkv. 1867. aug. 26. 13 Uo. "Büm. ein. ir. K. 148. 1867. 4363. sz.; Csiky: i. m.
