Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 11391 hősi harcával együttérzők és a Miklós tettét megbélyegzők közös kórusában elmerülnek az értelmiség egyes reakciós képviselőinek, a III. ügyosztály Bulgarin és Grecs-típusú besúgóinak és ügynökeinek hangjai, akik helyeselték a cárizmus magyarországi politikáját. Az orosz értelmiség javának álláspontja az 1848 49-es magyar forradalomról, az orosz forradalmi demokraták állásfoglalása a múlt dicső forradalmi hagyományait folytató orosz progresszív erők öröksége lett. 1882-ben a forradalmi narodnyikok a magyar munkássajtóban megjelent külön nyilatkozatukban elítélték a cárizmus 1849. évi intervencióját.17 8 A XIX. század végén az oroszországi felszabadító harc élére álló munkásosztály méltó folytatója lett az orosz forradalmi demokraták progresszív hagyományainak. A moszkvai „Munkásszövetség" 1896. március 6-i röplapja elítélte az 1849-es intervenciót, amikor a cári kormány „a hóhér" szerepében lépett fel, és „csapatait a szabadságukért felkelt magyarok ellen küldte".179 Makszim Gorkij 1907-ben Magyarországon publikált cikkében rámutatott, hogy „Miklós cárnak Magyarország szabadságharcába 1849-ben történt beavatkozásáról Oroszország valamennyi becsületes és értelmes fiának ugyanaz a véleménye, ami az enyém: magától értetődik, hogy I. Miklós beavatkozása Magyarország szabadságharcába gyalázatos tett."18 0 G. V. Plehanov Csernisevszkijről írott munkáiban helyeslően szól Csernisevszkijnek a magyar forradalommal kapcsolatos állásfoglalásáról, és ő is elítéli az 1849-es cári intervenciót.181 V. I. Lenin is mintegy összegezve Oroszország legjobb gondolkodóinak eszméit, folytatva és továbbfejlesztve örökségüket, magasra értékelte az 1848 — 49-es magyar forradalmat és megbélyegezte a szégyenletes cári intervenciót. Lenin, Marx és Engels nyomán, akiknek a magyar forradalomról szóló írásait ismerte, az európai demokrácia érdekeinek szemszögéből nézve nagyra értékelte a magyar nép 1848—49-es forradalmi harcát. V. I. Lenin, mint igazi orosz hazafi és internacionalista a leghatározottabban igyekezett az orosz cárizmus bűntetteitől elhatárolni magát és elítélni azokat. Az „Iszkra" első számában V. I. Lenin megállapította; „A cári kormány nemcsak hogy rabságban tartja népünket, — leigáztat vele más népeket, amelyek felkeltek saját rabságuk ellen (mint ahogy 1849-ben történt, amikor az orosz csapatok elnyomták a magyarországi forradalmat)".18 2 „A nagyoroszok nemzeti büszkeségéről" című cikkében az intervenciót az orosz szolgai múlt azon eseményeihez sorolta, amelyeket minden igazi orosz hazafinak gyűlölnie kell. „Minket áthat a nemzeti büszkeség érzése, és éppen ezért különösen gyűlöljük saját rabszolga múltunkat (amikor a nemesi földesurak azért vitték háborúba a muzsikot, hogy vérbefojtsák Magyarország, Lengyelország, Perzsia, Kína szabadságát)."18 3 1918-ban a polgárháború és Szovjet-Oroszország elleni imperialista intervenció idején, Lenin párhuzamot vont a cári önkényuralom és az antanthatalmak politikája között, amelyek „odáig süllyedtek, hogy ugyanazt a szere-178 Népszava, 1882, 3. sz. 178 Рабочее движение в России в XIX веке, т. IV, ч. 1, М., 1962, 340. 180 Lengyel J4nseej: Gorkij ismeretlen írása Miklós cárról a magyar sajtóban. Filológiai Közlöny, 1959, 1. sz. 262—263. 181 Г. В. Плеханов : Сочинения, т. V, 86. 181 V. I. Lenin. Összes Művei. Bp. 1964, 4. 356. 183 V. I. Lenin Művei. 21. 95.
