Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/19 1153 ban tevékenyen résztvett fontos személyek arcképeit" őrizgette. Mint a szövegből kiderül, ezek Kossuth, Bem, Klapka, Dembinszki és Görgey arcképei voltak. A vizsgálat azzal ért véget, hogy a törzskapitánynak, tekintettel arra, hogy hét gyermeke volt, javasolták, „válasszon önként másfajta szolgálatot".101 A haladó orosz tisztek és katonák együttérzése a forradalom ügyével, barátkozásuk a magyarokkal, a dezertálások a hadseregből, egyes orosz harcosok átállása a forradalom oldalára, megmutatták a magyaroknak, hogy nem lehet egyenlőségjelet tenni a cárizmus és az orosz nép közé. [Kossuth Lajos egy cikkében, melyet élete alkonyán, 1889-ben írt, megjegyezte: „Az orosz önkényuralom és az orosz nép, ez két különböző dolog."10 2 A cári hadsereg 1849-ben sötét, reakciós tettet vitt végbe, amikor segített a Habsburgoknak a forradalom elfojtásában. Ugyanakkor az intervenció időszakában különös élességgel megmutatkozott, hogy a cári hadseregben eleven maradt a dekabristák szabadságszerető szelleme, s hogy Belinszkij, Petra -sevszkij követőinek eszméi széles körben elterjedtek soraiban. A hadsereg bevonulása a forradalomtól elragadott országba elősegítette a hadseregben a forradalmi mozgalom erősödését, s kétségtelenül növelte az orosz tisztek és katonák politikai öntudatát. Az a felismerésük, hogy a beavatkozás igazságtalan, növelte a fennálló rendszer iránti elégedetlenséget. A forradalmi Magyarország gazdasági és politikai rendszerével, a hadsereg demokratikus rendjével történt megismerkedésük mély benyomást gyakorolt a katonaköpenybe bujtatott orosz emberekre. A jobbágy rendszer felszámolása, a sajtó- és szólásszabadság, a demokratikus társadalmi és politikai intézmények a magyar népnek ezek a vívmányai megragadták az orosz katonákat és tiszteket. Hiszen ugyanezen szabadságok kivívását tűzte napirendre Oroszországban is az ország egész történelmi fejlődésének menete. i * Az orosz hadsereg nem izolálódott az országban végbemenő folyamatoktól; ezek jelentős mértékben hatottak rá. Az intervencióban részt vett A. I. Gyelvig közvetlen összefüggést látott a hadsereg és az orosz társadalom han-i gulata között. „A háború, melyet I. Miklós az osztrákok megsegítésére vállalt, — írta — népszerűtlen volt Oroszországban, s ez éreztette hatását hadseregünkön is."103 A magyarországi forradalom és intervenció visszhangja az orosz társadalom erőinek éles elkülönülését tükrözi. Az április 26-i manifesztum után a hivatalos sajtót elöntötte a hurráhazafias, soviniszta, ellenforradalmi írások zavaros áradata. A földbirtokos-monarchista körök hangulatainak kifejezője, a hirhedt Faggyej Bulgarin a „Szevernaja pcsela"-ban az intervenciós háborút »szent«-nek nevezte, „melyet azért vállaltunk, hogy megmentsük a népeket a romlástól, pusztulástól".104 Ennek az újságnak a szerkesztője, a közismert N. I. Grecs is hasonló szellemben nyilatkozott. Mértéktelen fantáziájától elragadva a szégyenletes intervenciót az 1812-es honvédő háborúval s az orosz hadsereg azt követő 101 ЦГАОР, фонд 109, 1 экспедиция, ед. хр. 270, л. 5, 9. 102 Kossuth Lajos Iratai. V. Bp., 1895, 237. 103 А. Дельвиг: i. m. 516. 104 «Северная пчева». 7. У. 1849.
