Századok – 1973

Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI

AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 11391 néhány száz orosz katona, akikből „az öreg csudálatosképen lengyel légiót alakított". A szemtanú elbeszéléséből tudjuk, hogy a fogoly orosz katonákat új mundérba öltöztették, készítettek nekik „négyszögű vörössipkát" és „ezután mellettünk verekedtek becsületesen".7

8 P. Vasziljev is említett kihallgatásakor „60 orosz szökevényt", akik Bemnél szolgáltak.79

A Bem seregében harcoló orosz katonákról megemlékezik Grotenhelm tábornok is (akinek egysége Erdélyben harcolt) Paszkievicsnek küldött egyik jelentésében. „A felkelők olvashatjuk e dokumentumban Bemmel az élükön, soraikat a legkülönbözőbb emberekkel egészítik ki, még a mi Nagyszebenben ejtett foglyainkkal is."8

0 A tábori hadbíróságok anyagaiból tudjuk, hogy „a lázadó magyarokhoz" való szökésért halálra ítélték a kezében fegyverrel elfogott Abszamikov közkatonát. Kísérletéért, hogy végleg Magyarországon maradjon, halálra ítélték Kornyej Zsuromszkij közkatonát.8

1 Az 1. hadsereg tábori hadbírósága kivizsgálta a Volkonszkij herceg gyalogezredéből való K. Danyilov közkatona ügyét. A bíróság megállapította, hogy 1849. június 20-án átállt a magyarokhoz, és két évig Magyarországon tartózkodott, amíg az osztrákok ki nem adták az orosz parancsnokságnak. Az ítélet alapján végigkergették egy ötszáz emberből álló soron, aztán öt évre börtönbe zárták. Az ogyesszai vadászezred egyik katonája, Mihail Jakimenko két év és hat hónapig maradt Magyarországon. 500 vesszőcsapás büntetés után várbörtönbe zárták három évre.8

2 Az orosz hadsereg közkatonáinak egy sor ilyen „ügyét" csak az iratjegyzékek alapján tudjuk megítélni, mivel a dokumentumokat megsemmisítették.8

3

Moszkvában a Központi Hadtörténeti Archívumban három olyan iratjegyzék maradt fenn az 1849 53-as évek ügyeiről, melyekben egyes felelősségrevontak neve után ilyen megjegyzések állnak: „Háborús időben Magyarországra való szökésért", „Háborús időben a lázadó magyarokhoz való szökésért", „A lázadó magyarok elleni 1849-es háború idején szolgálatban tanúsított megbízhatatlan magatartás miatt". Az első iratjegyzékben 93, a másodikban 107, a harmadikban 248 név szerepel.8

4

Ezeknek több mint egyharmada után a fentebb felsorolt megjegyzések valamelyike áll.8

5 78

Visszaemlékezések a szabadságharcra. Vasárnapi Újság. 1880. 18 sz. 287. 79 Исторический Архив. 1962 No 4, 125, ЦГВИА. Военно-Ученый Архив, No5351, л. 46. 80 ЦГВИА. ВУА. No 5351, л. 46. 81 Р. Авербух: i. m. 320. 82 А. Федоров: i. т. 48. 83

Megsemmisültek az 5009 lapból álló „Összesítő jegyzékek 1849-ből az alacsony rendfokozatú nem nemes elítélt személyekről". Megsemmisültek az 51, 119 lapból álló ugyanilyen jegyzékek 1850-ből is. Lásd: ЦГВИА, фонд 801, on. 102/76, ед. хр. 243, No 276, л. 823. 84 ЦГВИА, фонд 14014, оп. 9, ед. хр. 6, лл 1—408. 86

Е jegyzékekből semmit sem tudunk meg az ítéletekről. Fennmaradtak azonban olyan jegyzékek is, melyekben az erre vonatkozó adatok is szerepelnek. Idézünk néhány ítéletet a hadban álló sereg tábori auditoriatusának a nem nemes, alacsony rendfokozatú személyekre vonatkozó jegyzékéből, melyet 1853-ban állítottak össze: „Iván Gurin Magyarországon másodízben elkövetett szökéséért . . . Vesszőfutás büntetés után büntetőszázad határidővel." „Julian Ovszjanij külföldre, Ausztriába elkövetett szökéséért, a magyar csapatokhoz való átállásért (árulásért) vesszőfutás büntetés után kényszermunkára küldetett." „Anton Szucsivszkij. Külföldre szökésért és a lázadó magyar csapatokhoz történt átállásért vesszőfutás büntetés után kényszermunka." „Andrej Bikov. Magyarországon elkövetett szökésért és az osztrák csapatok szolgálatába szegődósért..