Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
AZ OROSZ TÁRSADALOM ÉS 1848/49 11391 Ezzel egyidőben rendelkezéseket léptettek életbe, melyek szerint könyörtelenül le kellett számolni azokkal, akik átálltak a forradalmi sereg oldalára. A hadügyminisztériumnak a kijevi főkormányzóhoz küldött 1849. július 23-i titkos utasításában ez áll: „minden hadifoglyot, akiről kiderül, hogy orosz alattvaló, Kijevbe kell küldeni, s az ottani várban őrizni."65 A cári hatóságok ilyen és ezekhez hasonló rendeletei arról tanúskodnak, hogy számoltak annak reális lehetőségével, hogy egyes tisztek és katonák átállnak a forradalmi sereghez. Valóban voltak is ilyen esetek, de jelentőségüket nem szabad eltúlozni. Hiszen a magyarországi hadjárat ténylegesen mindössze néhány hónapig tartott, s egyébként is a cári beavatkozás következtében az ellenforradalmi erők túlsúlya megnövekedett, s ez megnehezítette a magyar sereg sikeres harcát. Ha megvizsgáljuk az átállási eseteket, látnunk kell, hogy míg az egyes tisztek megbízhatatlanságáról szóló ügyek fennmaradtak, addig a közkatonák számtalan ügyét a későbbiekben megsemmisítették. A dokumentumokból legteljesebben a voznyeszenszki ezred zászlósának (kornétásának), Kazimierz Rulikowskinak az esete rajzolódik ki, aki 1849. június 10-én két katonával együtt átállt a magyarok oldalára.0 6 Augusztus 11-én annak az egységnek széthullása után, amelyben főhadnagyként szolgált, jelentkezett a hadtest törzskaránál, mondván, hogy őt fogságba ejtették a magyarok. De a törzskarnál tudtak Rulikowski átállásáról, mégpedig saját leveléből, melyet egy fogoly magyar tisztnél találtak meg. Ebben, mint A. Gyelvig elmondja, az orosz kornétás „értesítette a magyar tisztet arról a kívánságáról, hogy meg akarja adni magát a magyar kormánynak, de hogy elkerülje a hadseregből való szökésért járó felelősségre vonást, hadifogságba akar esni, s ajánlotta a magyar tisztnek, itatás közben vegye körül őt s a parancsnoksága alatt álló katonákat".67 Rulikowskit bíróság elé állították és golyó általi halálra ítélték. Mint a voznyeszenszki ezred egyik tisztjének 1855 novemberben írt leveléből kitűnik, Rulikowski „a vesztőhelyen talán megmondta bűntársai nevét, köztük volt az adjutánsunk is . . . Rajta kívül van még néhány ember nálunk, akik a magyarországi hadjárat miatt rendőrségi megfigyelés alatt álltak."68 Rulikowski e társait azonban nem állították bíróság elé,6 9 ügyüket úgy látszik eltussolták, vagy pedig bűnösségük nem nyert bizonyítást. Mindenesetre a voznyeszenszki ulánus ezred tisztjeiről ugyanabban a hónapban kiállított bizonyítványban ezt olvashatjuk: „Arról pedig, hogy megnevezte-e ő (Rulikowski - V. S. J.) . . . bűntársait, és hogy nevezett század tisztjei közül pontosan ki állt megfigyelés alatt a magyarországi hadjárat miatt - a hadügyminisztérium felügyeleti ügyosztályának tudomása nincsen."70 Ugyancsak érdeklődésre tarthat számot a ljublini vadászezred Pjotr Vasziljev nevű zászlósának ügye. Az ügyiratból kiderül, hogy még 1849 februárjában a magyarok fogságába esett Nagyszebennél, amikor a csapatot Szkarjatyin vezérőrnagy parancsnoksága alatt Dél-Erdélybe vezényelték. Június 10-én, miután a cári csapatok bevették Szebent, Vasziljev jelentkezett a~parancsnokságnál és ismét állományba vették. Később, 1850-ben az osztrák 65 ЦГИА УССР. Фонд 442, on. 779, ед. хр. 243, л. 3. 66 A. Fjodorov tévesen állítja, hogy 100 katonát vitt magával. I. m. 47. " А. Дельвиг : i. m. 495. 68 «Исторический Архив», 1962, No 4, стр. 124. 69 Uo. 125. '» Uo.
