Századok – 1973
Tanulmányok - Váradi-Sternberg János: Az orosz társadalom és az 1848–49. évi magyar forradalom 1136/V–VI
1140 V Ált ADI-STERN BERG JÁNOS 1848 áprilisában kézről kézre járt egy proklamáció, amely élesen támadta Bibikovot. Az „orosz katonákhoz" fordult azzal, hogy ne vonuljanak a „jólétüket, szabadságukat" kívánó népek ellen. „Ne feledjétek — írta a proklamáció — , hogy ellenük harcolva csak magatoknak készítetek újabb láncokat, új elnyomást."2 5 Az intervenció elhalasztásában a hasonló proklamációk jelentőségét nem szabad túlbecsülni. De emlékeztetnünk kell, hogy ezek a felhívások az ország forradalmi fellendülésének időszakában keletkeztek. Ennek pedig szerves részei voltak az erősödő paraszti megmozdulások2 6 és a Pétervárott, Moszkvában, Kijevben és Oroszország más nagy városaiban keletkezett zavargások.2 7 Az országon belüli forradalmi megmozdulás reális lehetőségének felismerése Miklóst az intervenció elhalasztására s védekező pozíció elfoglalására készteti. A cár ezen álláspontja tükröződik 1848. május 25-i feljegyzésében, melyet egy Magyarországról, az ellenforradalmi erők képviselőitől kapott, és intervenció szervezését kérő levélre írt. íme a cár sajátkezű széljegyzete: „Belgrádból is kaptam tegnap hasonlót Danyilevszkijtől; de én beavatkozni ezekbe a dolgokba most sehogyan sem tudok."28 Érdemes megjegyezni, hogy ez az intervencióra vonatkozó kérés, mely a legelsők közül való, annak a D. Bibikovnak révén jutott a cárhoz, akinek minden oka megvolt, hogy féljen a forradalmi hangulatok terjedésétől a birodalom nyugati kormányzóságaiban. 1848 áprilisából származó bizalmas jelentésében a kijevi főkormányzó azt írja a csendőrség vezetőjének, A. E. Orlov grófnak, hogy a rábízott kormányzóságokban komoly a helyzet, és „minden erőmet latba fogom vetni, hogy megőrizzem a vidék nyugalmát". Hozzátette továbbá: „Boldog leszek, ha ezt meg tudom tenni, mindenesetre az igyekezetem teljes és következetes lesz."2 9 A cári hatóságok nem hagyhatták figyelmen kívül az országon belüli helyzetet, s annak hatására, továbbá a bonyolulttá vált nemzetközi helyzet eredményeképpen a cárizmus kénytelen volt elhalasztani beavatkozási szándékait, egy kedvezőbb pillanatra várva.30 Ez a pillanat 1849 tavaszán köszöntött be, s három nappal a cári hadsereg beavatkozása előtt a Petrasevszkij-kör huszonhárom tagjának letartóztatása volt az utolsó rendelkezés, melyet a cári kormány annak érdekében hozott, hogy biztosítsa magát az intervenció végrehajtása idején az országon belül lehetséges kellemetlenségek ellen. * Az okok, amelyek az intervenció elhalasztásához vezettek, s a helyzet amelyben az intervencióra sor került, rányomták bélyegüket még a legmagasabb kormánykörök hangulatára is. A cár testvére, Mihail Pavlovics nagyherceg, nem helyeselte a beavatkozást és egy kortárs visszaemlékezései szerint „őfelsége füle hallatára" kijelentette: „Idegen dologba avatkoztunk, most aztán várhatjuk a vendégeket."31 25 А. Ннфонтов : i. m. 85. " Lásd: «Крестьянское движение в Росссии в 1827—1869 гг», М., 1961, 28 и след. "А. Нифонтов: I.m. 120—125. 28 Центральный Государственный Архив Октябрьской революции. Москва (a továbbiakban: ЦГАОР), фонд 109, оп. 4, ед. хр. 392, л. 1. 29 Uo. 1 экспедиция, 1848 год, ед. хр. 51, л. 44. 30 А Нифонтов : i. m. 213. 31 П. В. Анненков: Литературные воспоминания. М., 1960, стр. 538.
