Századok – 1973

Krónika - Történelem és tömegkommunikáció [Beszámoló az 1973. évi egri történész vándorgyűlésről] (Mann Miklós) 1061/IV

KRÓNIKA 1083 hogy a könyvkiadás adatai alapján pesszimizmusra nincsen ok, a történelemtudomány eredményeinek közzététele emelkedő példányszámokban történik. 1957-ben a példányszámok 3500 — 4000 körül ingadoztak, ez napjainkra 7 — 8000-re emelkedett, úgy azonban, hogy a kedvelt népszerű műfajokban nem ritka a 20 — 25 ezres példány sem. Ezzel függ össze az a probléma — amit a történészeknek, a sajtó munkatársainak egyaránt figyelembe kell venniük —, hogy napjainkban megnőtt a szintetizáló, összefoglaló, fogalmakat magyarázó, értelmező munkáknak a jelentősége. Elképzelhetetlennek tűnt, hogy tudományos apparátussal felszerelt dokumentumkötetek több kiadásban, sok tízezres példányban fognak kinyomtatásra kerülni; ugyancsak elképzelhetetlennek látszott, hogy a „Magyarország története képekben" c. kiadvány 125 Ft-os áron 30 ezer példányban hónapok alatt elfogyjon, s sürgősen új kiadást kell készíteni belőle. Ezek a számok, s ezek az adatok alapján a hozzászóló arra a következtetésre hívta fel a történészek figyelmét: „törekedjünk átfogó, nagy tömegek érdeklődését kielégítő ismeretterjesztő szinten megírt, . . . tehát tömegek számára hozzáférhető ismeretanyagot nyújtó könyveket kiadni." Bassa Endre ip csatlakozott a történelmi évfordulók kapcsán kibontakozott ismeretterjesztő tevékenység bírálatához, de ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az évfordulók kitűnő alkalmat szolgáltattak a történelmi tudat formálásához is; főleg akkor, amikor a sajtó, a rádió, a televízió ős a könyvkiadás összehangolt ismeretterjesztő, tudatformáló tevékenysége állt az évfordulók szolgálatában. Példaként említette meg a két munkáspárt egyesítésének 25. évfordulója alkalmából kiadott érdekes interjúkötetet. Véleménye szerint ez a könyv — az évfordulóban érdekeltek nyilatkozataival — kitűnő alkalmat szolgáltatott arra, hogy a sajtó ne formálisan, hanem nagyon tartalmasan — éppen a kötet ismertetése kapcsán — foglalkozzék a témával. fer Az oktatási programok átdolgozásával kapcsolatban a hozzászóló javasolta, hogy a Történelmi Társulat kerekasztal-beszélgetés keretében hozza össze a televízió, a rádió, a sajtó és könyvkiadás munkatársait annak megbeszélésére, hogy ez a feladat milyen követelményeket állít a könyvkiadás s a tömegkommunikációs eszközök ismeretterjesztő tevékenysége elé. Bassa Endre befejezésül a könyvkiadás és a tömegkommunikációs műhelyek együttműködésében rejlő óriási lehetőségekről beszélt. Utalt Fejes Endre „Jó estét nyár, jó estét szerelem" c. könyvére, mely a tévéadással egyidőben jelent meg ós 150 000 példányban fogyott el. Hasonló — bár nem ennyire frappáns — példákat sorolt fel a történettudomány köréből is (pl. a Zsukov-memoárok esete). A spanyol televízió szolgáltatta talán a legmeggyőzőbb bizonyítékot arra, hogy milyen együttműködési lehetőségek rejlenek a könyvkiadás és a televízió közös munkájában. Az 1968-ban indított 100 műből álló olcsó könyvsorozatot két év alatt 30 millió példányban adták el. Számoljunk tehát a hatásösszegeződés nagy lehetőségével, s építsünk is erre. Ehhez viszont szükséges a szervezett, megtervezett együttműködés, s az összes résztvevőnek az a belső meggyőződése, hogy ez a kölcsönös érdekeltségen alapuló együttműködés hasznos és gyümölcsöző. E. Fehér Pál, a Népszabadság munkatársa hozzászólása bevezetésében hiányolta, hogy a referátum nem foglalkozott a kulturális folyóiratokkal, s egyes irodalmi folyóiratokkal, amelyek rendkívül aktívan, kezdeményezően vesznek részt a történettudomány aktuális kérdéseinek megvitatásában. A politikai napilapok sajátos szempontjait tárgyalva kiemelte, hogy a napilapoknak valóban tömegigényt kell kielégíteniük, amikor történelmi kérdésekkel foglalkoznak. Érdekes világjelenség, hogy a dokumentumok, a történelmi sorozatok, az emlékiratok a legnagyobb olvasóközönség igényeit képesek kielégíteni. Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a politikai napilap az értelmes propaganda szerepét is betölti, amikor történelmi kérdésekkel foglalkozik, s ezzel vesz részt a világnézet, nemzeti tudat formálásában. Hiszen a szakfolyóiratok, az irodalmi folyóiratok, vagy hetilapok közleményei, publikációi egy értelmiségi közeget, vagy egy értelmiségi közvéleménynek a felső rétegét mozgatják csak meg, s ezek az egyébként kitűnő tanulmányok egyáltalán nem, vagy csak nagyon nehezen jutnak el ahhoz az olvasóközönséghez, amelyhez pl. a Népszabadság hatalmas példányszáma hivatott szólni. A történelemnek napilapban való szereplését politikai kérdésként tárgyalva, hangsúlyozta a hozzászóló a nagyobb következetesség, nagyobb elvi biztonság fontosságát, éppen ezért így aláhúzva, mert lényeges politikai kérdésről van szó ! „A politikától semmi sem független, a történelemtudomány sem független és a történettudomány világnézetileg, társadalmi mozgásokra hatva politikai erővé válhat. Ezért van szükség arra, hogy ezek a cikkek nagy ténybeli megbízhatósággal — lehetőleg szakemberek által — meggyőző erővel, publicisztikus hevülettel legyenek megírva." Befejezésül a szakember—újságíró együttműködés kérdésével foglalkozva a közös érdekeket emelte ki, hiszen annak ellenére, hogy más a szerkesztőség igénye és más a szak-